november 7.

Kedves naplóm!

(tudom, hogy nagybetűvel kéne írni, de én nem bírom, ezcusez moi)
Ma van a születésnapom, na, nem mintha számítana, mert tök ugyanazt csinálom, mint az év összes többi napján, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy énfelőlem ma egy kelésekkel borított vén seggarc is nekem jöhet, merthogy TÖK JÓ kedvem van, mégpedig azért, mert az a rozzant barom Dock véééégre összeszedte azt a zsugori valagát, kihúzta belőle a pénzét, és fizetett! (Dock [D.O.C.K., azaz Daniel Otto "Cockney" Kristoph, ez a neve] a főnököm, és bűbájosnak tart, de az a harci helyzet, hogy én őt nem, plusz ez az én naplóm, úgyhogy itt aztán nyugodtan elhordhatom minden gennyládának, merthogy az a másik harci helyzet, hogy az is. Nade neki erről asszem nem tőlem kell értesülnie.)
Kábé két éve nem meredt égnek spontán a farkam, de attól, hogy a stex (zsé, lovetta, zseton, kes, mani, nekem mindegy, mi, lényeg hogy VAN), amit én kerestem két kezem (és szám és egyéb szerveim) munkájával, végre itt lapul a zsebemben, határozottan érzem, hogy munkálkodik a testem.
Nade. Asszem nem erről akartam írni, hanem hogy eddig mi történt velem, mert azért ahhoz képest kurva sok minden, hogy ma vagyok tizennyolc (Európában nagykorú, de egy, Amerikában vagyunk, kettő, eddig sem zavart senkit az életkorom).
Szal tizennyolc éve születtem, anyám házvezetőnő volt von Griedelsdorfer gróféknál, akik valami disszidált német arisztokrata hájfejek, de köszatyám, alig emlékszem rájuk. A mama aztán tavalyelőtt megmurdált. (Ne nézz ilyen érzéketlen fatökűnek, kurvára sajnáltam, és kurvára sajnálom most is, a mamával többek voltunk ennél az "anya-fia" izénál, azt hiszem ő az egyetlen, aki valaha is szeretett, de ő nem is akárhogy, jobban, mint a saját életét. [Úgyhogy, ha valahol figyelsz, mama, bár tudod, hogy a tököm hisz ezekben a túlvilági humbugban, kérlek, ne haragudj, amiért csúnyán beszélek, és tudd, hogy nagyon szeretlek.] A mama a legjobb fej nő a világon, rajta kívül más spinét ha megnyuvasztanának se tudnék normálisan szeretni. Jó, Freyát kedvelem, de ő kivétel, mert ő az egyetlen nő, aki nem akar velem lefeküdni, merthogy leszbikus, de megint tökmásról írok, mint akartam, tehát vissza Hájfejűékhez.)
Szóval grófuramék kiraktak isten hírével a felhőkarcolójukból, a mama összes ingóságával (ami nem volt sok), meg egy tulajdonlevéllel, vagy mia jóégpöcsével egy Queens-i egérlyukról (hogy kinek volt mersze lakásnak csúfolni, Queens-t meg városrésznek, azt nem tudom). Azzal küldtek el (persze nem személyesen, a jó fej szakács, Gérard félfranciául-félangolul mondta, hogy a komornyik küldi az üzenetet, amit a nagyságos seggéktől kapott [ezt már én mondom], hogy juttassák el nekem), hogy nem vagyok alkalmas személyzeti feladatok ellátására, fiatalkorú vagyok és rossz hatással vagyok felnőtt fiukra, Cyrano-ra. Ami kibaszott nagy, üvöltő seggarcúság, meg soha senki még annyiszor nem rakott meg egymás után, mint Cyrano. Egyébként előtte nem sokat látogatta a szüleit, csak később miattam, és már nem járt el orgiákra, nem itta sövényrészegre magát minden egyes nap, hogy aztán összehányja a saját felhőkarcolói lakáscsodáját, meg nem is nagyon hordta haza a luxusprostikat; szerintem a gazdag faterék itt vették észre, hogy baj van. Szóval Cyrano Gabriel von Griedelsdorfernek köszönhetem az egész mocsarat és fertőt és hányást, amibe belesüppedtem, mégsem bírom utálni érte, egyáltalán, soha nem is bírnám utálni, merthogy a mamával együtt Cyrano-t szeretem az egész világon a legjobban. Nem etetés, szerelmes vagyok Cyrano-ba. (Az, hogy kételkedjek a szexualitásomban, soha meg sem fordult a fejemben. Világéletemben egyszer sem éreztem magam heterónak. De komolyan.)
De megint olyan vagyok, mint a szenilis nyanyák, úgyhogy vissza ahhoz, hogy mi történt...
Majdnem az egész személyzet (komornyik, portás, liftkezelő, ennyi) kedvelt, szóval csengettek egy kis zsetont, amivel néhány napig kihúzhattam, meg volt még egy kis kes Cyrano-tól is (akivel két nappal azelőtt találkoztam utoljára, hogy a manhattani luxuskócerájt otthagytam, és azt ígérte, találkozunk még, és akkorát szeretkeztünk, mint én még soha és azóta sem), de ennyi, szóval pár nappal azután, hogy elfogyott a pénzem, kezdtem a Queens-beli garzonom padlóján átkotró egereket is étvágygerjesztőnek találni.
Szóval így az éjszaka közepén, amikor korgó gyomorral felkeltem, kisétáltam az utcára, hátha van valami munka. Akármi. És arra is gondoltam, ami most vagyok, mármint hogy ezt fogom csinálni. És az igazság az, hogy elvállaltam volna, és végül el is vállaltam, egyrészt mert döglődtem az éhségtől és kurva ideges voltam attól, hogy a gyomromat hallgatom...
Pár háztömbbel arrébb, amikor már úgy szúrt az oldalam, hogy azt hittem, összehányom magam, halálosanlazacsávóvagyok-pofával nekitámaszkodtam a falnak, és sötét tekintettel fürkésztem a kihalt utcát. Így marha regényesen hangzik, de kábé úgy néztem ki, mint a kórházból épphogy szökött tébécés öreg faszik (bár még életemben nem láttam kórházból megpattant tébécés vén fószerokat, de azért biztos, úgy nézhetnek ki, mint én akkor).
Halvány segédfogalmam sincs, mennyit álltam ott, így utólag napoknak tűnik, de csak mer' kurvára elgondolkoztam azon, hogy Cyrano mekkora méteres egy seggfej. Lényeg, hogy valamennyi idő múlva fékezett mellettem egy nagy bazi Merci. Gondoltam, most megfogom az Isten lábát, vagy legalábbis a nagylábujját. Végülis egy európai verda, vagy mi a szösz. Aztán kiszállt belőle Dock, persze akkor még lövésem se volt róla, hogy ő Dock (azaz a világ legnagyobb hivatásos stricije, nem akarom szépíteni), és jó alaposan végigmustrált, aztán azt dörmögte:
- Szállj be, kölyök.
Most mondtam volna, éhesen és fázva, hogy kösz, de nem, bazmeg, a faszom szálljon a be a fűtött tragacsodba, amit a sofőröd vezet, mert bűzlesz a pénztől. Nanáci, hogy nem mondtam. Nyomultam befelé, mint a jegesvillám.
Azért amikor a valagam a fekete bőrülésre pakoltam, és Dock benyomta az ajtót, és a sofőr gázt adott, éreztem valami félelemszerűt, de hamar elmúlt. Meg különben is, a nehezén hamar túl voltam.
Az az igazság, hogy kurva lusta vagyok, és nincs sok kedvem írni, hacsak nem Cyrano-ról. Amúgyis lehet tudni, mi történt, illetve az ember kitalálhatja, ha többje van IQ60-nál.
Prostituálódtam, na.