~*~
~*~
Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom, árva madár-pihe, száll elpihen édes öledben. Tárt keblemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek, Víg kedvem sűrű búba hajolt, téged kérlel az ének. Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc.
~*~ |