Akivel kezdeném, az nem más, mint Iris. A legtöbb köszönet neki jár, a rengeteg támogatásért, a kakaó- és szőrterápiákért, a közös élményekért, a boldog évekért (adja az Isten, hogy ebben ne szűkölködjünk ezután sem), a rengeget nevetésért, művészetünk felfedezéséért (szabadalmazom a röhögés jogát XD), és azért, hogy ő az, aki, és hogy belőle nincs még egy nemhogy a Földön, de az egész univerzumban sem.
Köszönöm továbbá Marcinak, Laifennasnak, Nájtinak, Ginának, Zecknek, Wave-nek, Pannának, Beának, Barbinak, Fanninak, Mónikának, Bencének, Teónak, Áginak, Eszternek, Lillának, Mayának, Lórinak és mindenki másnak, aki számít, hogy mellettem álltak (vagy nem, de legalábbis jól álcázták), amikor kellett.
Köszönöttel tartozom még csodálatos nagybátyámnak, nagymamámnak, szüleimnek és keresztszüleimnek mindenért, ami körülvesz, még akkor is, ha néha szörnyen viselkedem és viselkednek.
Végül , de nem utolsó sorban hála és köszönet a muzsikának és a szerelemnek, amik inspiráltak és fognak is még inspirálni írói (?) pályafutásom (X'DDD) során.

                                                                    ~Fuxy

****

Mindazon rokonaimnak, barátaimnak, egyéb létformáknak, akikre támaszkodhatok, akik ott vannak, ha kell, nincsenek ott, ha nem kell, és nem vesznek el annyit az önbizalmamból, hogy ismét utálni kezdjem magam. Köszönöm nekik, hogy vannak, köszönöm nekik, hogy szeretnek, vagy épp, hogy nem.
A legfőbb köszönet természetesen Fuxyt illeti. A falra mászom tőled, drágám, a végtelenségig ki bírsz akasztani, de nincs a világon senki más (talán csak egyvalaki), aki legalább annyira értene és megértene, mint te.
Köszönet továbbá Berkesnek, mindenért.
Köszönet mindenkinek, aki elfogad, aki utál, aki szeret, aki nem bírja látni a képem, mert mindannyian hozzájárultatok ahhoz, hogy most végtelenül jól érzem magam.

Iris