***

Fél hatkor állt fel a géptől, s kicsit dülöngélve a sebtében elfogyasztott whiskytől, az ágyához tántorgott. Homlokát ráncolva, fájdalmas kifejezést kölcsönözve arcának fürkészte a vérvirágos huzatot.
- Mi a jó...- kezdte motyogni azon a tipikus seggrészeg-hangon, de csak megfordította a párnát, kényelmesen nyúlt el a matracon, és magára húzta a paplant.
Tulajdonképpen bazira jó érzés volt feküdni egy kicsit. Csöndben, egyedül...
Ilyen is ritkán fordul elő, gondolta vigyorogva, s hatalmasat boxolt a mellette fetrengő plüssállatkába.
Dani, te, te drága...! Milyen ostoba vagy!
Hangosan hahotázni kezdett - azonban a jókedv csak színlelt volt. Csalódottság, megbántottság, fájdalom. Ez sokkal jobban illett rá azokban a percekben.
Szerelem. Kétségkívül az.
- Rohadtélet - dünnyögte a plafonnak, majd az éjjeliszekrény felé nyújtózkodott, s leverve a tiffanilámpát, megszerezte azt, amire igazán vágyott akkor - a cigit.
Pluszban nem akart tudomást venni az őt belülről marcangoló érzésekről, a bánutdatról és társairól, meg őszintén remélte, hogy soha többet nem látja Danit.
Ugyanis akkor a szőke fiú került volna alulra. Akár még az utcán is.
Elmélkedett egy sort a piercingekről, az etiópokról, a franciákról és a szodomitákról, valamint Daniről, Daniről, Daniről, ja, és a pókokról, meg Daniről...
Aztán pedig menthetetlenül elnyomta az álom.

***

Másnap korán reggel Dani már a buszon utazott Oxford felé. Fejét az ablaküvegnek nyomta, és édesbájosan vigyorászott. Azért nagy húzás volt az a tegnapi...
Szeme alatt alvásidejét jelezték a lilás karikák, ölében vastag jegyzettömb terpeszkedett (az apokrif Bibliatöredékekről tudhatott meg belőle a kedves olvasó többet is, mint szeretett volna).
A fiú napja viszonylag csendesen telt. Ahogy megérkezett, beszámolt lakótársának, Diane-nek a vele történtekről, ezután végighallgatott egy szimbológiaórát, közben az ébrenlét és alvás között lavírozott. Ebédszünetben, bármily furcsa is, evett, ezután végigült egy, a Biblia összeállításának történetét taglaló előadást, majd egy latinórát, és éppen támolygott volna hazafelé, hogy végre kialudja magát, amikor meglátott egy nagyon is ismerős autót. Ezüstmetál, ezt a kutya is látta.
A fiú előrement a kocsi orrához, hogy megbizonyosodjék a márkáról és a rendszámról. Chevy, és a szám is... passzol.
Akkor meg hogy a jó toszba...
- Engem keresel?

***

- Nem, kedveském, az ügyeletes főnővért, hogy vegyen tőlem ondómintát - halászta le Lucas az orráról a napszemüveget, miközben kikászálódott a kocsiból. A lehető legnagyobb dörrenéssel vágta be maga mögött a Chevy ajtaját, majd megkerülte a verdát, és dögletesen az ablaknak támaszkodott.
Elnézte egy ideig a kócos szénaboglyát, a meghökkent arcot, és a csillogó, lila szempárt. Legszívesebben ott és azonnal a földre teperte volna, de mivel büszkeségéből nem engedett, plusz másért jött úgy igazából, ez most nem következett be.
- Szóval - köszörülte meg a torkát.- Nem ondómintákról szeretnék csevegni veled, bár okos kis eszeddel azt hiszem, rájöttél erre. Azért autókáztam két és fél órát Londonból Oxfordba, hogy egyrészt lássalak így az egész végén még egyszer, meg életfontosságúnak tartottam hozni neked valamit. - A világ nem kúrt még ekkora balfarkot, mint én, te jó isten, beszélni se tudok, ha látom ezt a kölyköt! - Elhoztam Greg képeit, azt csinálsz velük, amit akarsz, felőlem el is égetheted, csak gondoltam, azért legyenek meg neked. Plusz kapsz egy levelet, ne lepődj meg, ha két oldalnyi bocsánatkérés és önsajnáltatás fogad majd, mentségemre segg részegen írtam, még aznap este. Ja, és annyira tahó én sem vagyok, ezért boldog tizenkilencedik születésnapot.
Nagyot sóhajtott a cicerói körmondatok után, s egyáltalán nem lepődött meg, mikor Dani szemei még kerekebbre nyíltak. Csak átnyújtott egy sötét színű csomagot a fiúnak, s már indult is volna vissza, mikor eszébe jutott még valami.
- Féltékenységed tárgya - ha valóban az volt, bocsásd meg az egoizmusom, de tudom, hogy szép vagyok - pedig nem más, mint az exbarátnőm, Angelina. Levakarhatatlan egy ribanc.
Tudta, sőt, érezte, ezzel nem fogja elérni azt, hogy Dani a nyakába ugorjon, bocsánatokat rebegjen, aztán meg nyíltan szerelmet valljon neki, és elhívja egy romantikus nászútra Kambodzsába.
- És még annyit, ne, ne is várd, hogy hagyjalak szóhoz jutni, ha akarsz valamit, felhívsz, azonban sürget az idő - szúrta közbe Lucas feltartva mutatóujját, mikoron látta, hogy Dani igencsak tiltakozni szeretne az érzéseiről elhangzottakat illetően.- Szóval... Nem ilyen befejzésre számítottam. Ne is várd, hogy ezzel a láncos húzásoddal elérd azt, hogy utáljalak, vagy mit tudom én. Nem volt fair, igazad van. Csak annyit akartam még, hogy sajnálom. És vigyázz magadra.
Közelebb lépett, s mielőtt a fiú ellökhette volna magától, apró csókot lehelt Dani ajkai felé. Szomorú félmosollyal az arcán fordult vissza a Chevy-hez, majd tudomást sem véve arról a kis bogyóról a szíve alatt, a gázba taposott, és elhajtott az ellenkező irányba.

***

- Mi a franc bajod van?
- Ha végre rám figyelnél, és nem arra, ami a háttérben történik, megértenéd!
- Mint említettem volt, teli szájjal nem beszél az ember!
Jordan elég idegesnek tűnt, legalábbis amennyire Dani meg tudta állapítani a hangjáról. Plusz telefonálás közben nem érzékelhetjük a másik testbeszédét, mondá vala a bölcs biológiatanár, még nyolcadikban. Milyen régen volt az...!
- Szóval... Van ez a csákó. Ez a pirszinges... Ugye?
- IGEN - válaszolt Dani kimérten és lassan.
- És miután úgy kibasztál vele, mint a szétszívott lófasszal - a háttérben apró kuncogás - Utánad mászott, és a kezedbe nyomott egy csomagot.
- Igen.
- Hát... Ügyes vagy.
- Baszódj meg - közölte búcsúképp Dani a távolban valahol épp az előjáték-díszkanunkkal nevezetű társasjátékkal foglalatoskodó barátjával, majd kinyomta a mobilját, és tovább slattyogott a kollégium felé.

***

***

- ...Jordan meg egy rohadt faszkalap, egy... egy... - Dani épp Diane-nek, a szobatársának magyarázta bánatát, és épp nem talált szavakat. A lány kijött a durván két négyzetméteres "konyhából", és gőzölgő csészét nyomott a kezébe (Dalí szignójával ellátottat, az övé Picasso volt - Diane művészettörténetet tanult).
- Állj. Azt nem várhatod, hogy épp baszás közben nekiálljon ápolgatni a lelked. Másrészt meg elolvastad egyáltalán azt a levelet, vagy megnézted a képeket, esetleg az ajándékodat? Jól esik az önsajnálat, csak tudni kell mértéket tartani.
Dani bárki mástól zokon vette volna, ha ilyet mond neki, csak Diane-től nem. Beérte egy fintorral, miközben kinyitotta a borítékot. Először a fotópapírra nyomtatott képek hullottak ki belőle.
- Azannyát... - bukott ki Diane-ből, ahogy végignézte őket. - Amelyiken csak te vagy, azt kiteszem a hűtőre. És ha le mered szedni, a következő vizsgaidőszakig te mosogatsz.
Dani elvigyorodott - időtlen ideje először.
Sóvár pillantással nézte Lucas gyönyörű mosolyát. Ahogy a szemei réssé szűkülnek, és még onnan is kicsillog a mélybarna írisz, ahogy villogtatja azt a gyönyörű fogsorát, amiért az összes repedtsarkú halivudi producermacája ölni tudna... Egy könny gurult le az arcán.
Azt pedig még szaporította a többi, ahogy elolvasta a levelet. Diane jobbnak látta nem közbeszólni, beült a süppedős fotelba és olvasott.
Szipogva tette félre a levelet. Most érti. És... kicsit olyan volt ezt elolvasni, mintha egy ablakon át Lucas fejébe nézett volna. Hanyatt vágta magát az ágyán, és végre-valahára elszánta magát, hogy kinyissa a dobozt.
Először azt látta, hogy csillog. Aztán azt, hogy ezüst. Aztán azt, hogy...
A fekete bársonypárnán egy láncon lógó pók feküdt, pontosan olyan, amilyen Dani köldökében fityegett. A fiú nem bírta tovább, egészen addig püfölte saját fejét Kant A józan ész kritikája című művével, míg Diane nyakon nem öntötte egy pohár jéghideg vízzel.

***

Lucast aznap éjjel fél tizenkettőkor a telefonja esemesjelző hangja riasztotta.
Szeretlek. Tudom, jókor jövök rá. Csak gondoltam, szólok. Szép álmokat: a kis seggfej

***

Lassan vánszorgott az idő. Lucas egyre azon kapta magát, hogy az órákat, sőt, a perceket számolgatja. Sőt, már a rovátkáit is húzogatta a lehető legkülönbözőbb helyekre. A piercingszalonban úgy dolgozott, mint egy megszállott, talán arra számított, hogy a jóisten fölgyorsítja a világegyetem homokóráját, hogy hamarabb péntek legyen. Péntek este, fél nyolc.
Ugyan az élőfűzős csaj rendesen lefoglalta, így némiképp boldogabb volt, mikor Tammy élőfűzővel távozott a szalonból - történetesen szerda este, tizenegykor. Már csak két nap...
Alig bírt aludni. Mint a korabeli kislányok a majálisok előtt, gondolta, s vigyorgott egy jót önnön habos ruhába bújtatott képén. Amit természetesen csak elképzelt.
Rohant, mindig rohant. Vagy hat órát hordott magánál, és általában minden szempillantásban ránézett az egyikre. Kissé csalódott volt, mikor kiderült az egyikről, hogy bizony siet, és nem negyed hat van, hanem délelőtt tíz.
Sosem volt még ennyire szerelmes és türelmetlen egyszerre. Naponta százszor - ha nem többször - olvasta el Dani sms-ét, naponta százszor nézegette nem fogadott hívás-listáját, hátha a fiú kereste.
Szerencséjére a testékszereket ugyanolyan precízséggel és pontossággal tudta beszúrni, mint azelőtt - talán agyának erre az egy szektorára nem terjedt ki az undorító, csillogó, műanyag szívecskés pára, amelyet Kupidó fingott ki nem is olyan rég.
Sőt, ha lehet, még ügyesebbnek bizonyult, mint azelőtt. Mindegyik alany vigyorogva nyomta a kezébe a kest, melyre rápakoltak még jó öt-tíz fontot is, a fájdalommentes, egész élvezetes piercingbeszúrásra hivatkozva. Hát, egy kis plusz sosem árt.
Péntek délelőtt aztán egyáltalán nem csodálkozott, mikor a bevétel hatszorosa állt a pénztárcájához. Szélesen vigyorogva fogadta az emberkéket, szélesen vigyorogva fertőtlenítette le a kívánt bőrfelületet, szélesen vigyorogva lökte át a redőn a hatalmas tűt, és még szélesebben vigyorogva helyezte be az ezüstékszert. Aztán a 'Mitől virulsz, bazeg?' kérdésekre csak a 'Tombolnak a hormonjaim' válaszokat adta. Hm. Mondhatjuk, hogy nem hazudott. Olyan nagyon.
Amikor pedig csillogóra suvickolva, selymes lobonccal, a lehető legszexibb cuccban bevágódott a kocsijába, elég erősen fegyelmeznie kellett magát, hogy ne kezdjen el háromszázzal hajtani a forgalmas főúton, no meg persze hogy ne kezdjen hangosan és tök hamisan énekelni.
- Higgadj le, öcsibogyó - motyogta magának, mikor begördült a buszpályaudvar parkolójába. Kikászálódott a Chevyből, a szájába lökött egy cigit, majd miután meggyújtotta, elindult a járművek felé.
- Tényleg higgadj le - ismételte meg.- Talán még elrohan, mikor meglát. Végül is, teljesen úgy nézel ki, mint egy idióta. Á, csókolom!- villantott mosolyt a mellette elsétáló, rá igen furán néző öregasszonyra, aki erre megszaporázta lépteit. Lucas röhögött egy jót, majd miután a kesernyés dohánylevelek elégtek, már gyújtott is rá a következőre.
Szlalomozott fel-alá, mint holmi zakkant kismacska, aki a tejesedényre vadászik. Az egyik ezüst-kék jármű épp mellette fékezett le, majd miután nagyot pöffentett fékezés közben, a sofőr kinyitotta az ajtókat. Százával ugráltak lefelé a tizenéves fiatalok, hatalmas táskákkal és történelemkönyvekkel. Szülők, barátok, barátnők karjaiba omlottak.
Na ne már, gondolta Lucas, s nagy idegességében a szájába lökött egy szálat. Lehet, hogy meghalt útközben. A lófaszt.
Utolsóként kullogott le a buszról, mint aki arra számít, hogy igenis megint taxival fog hazautazni. Alaposan meg is lepődött Lucas láttán.
- Szevasz, gyönyörűm - sétált hozzá közelebb az idősebb srác, majd fittyet hányva mindenre (ugyan addigra már mindenki tisztes távolságba került tőlük, még a buszvezető sem figyelt), eldobta a csikket, baljával végigsimított Dani derekán, szabad kezével pedig magához rántotta a fiút, és fékeveszett szenvedéllyel megcsókolta.
Aztán már a kocsiban ültek, és száguldottak is... Lucas lakása felé. 
 
***

***

Dani el se merte hinni, hogy ismét itt ül, az ezüstmetál Chevyben, mely tökig letekert ablakokkal száguldott London felé az A-akárhányas bekötőúton. Arcát pirosra csípte a besüvítő szél, és épp kérni akarta Lucast, hogy tekerje fel, amikor a férfi balja először az ablakemelő gombra, aztán az ő combjára tévedt.
- Kösz... - lehelte a fiú. Mintha hirtelen hőhullám árasztotta volna el az autó belső terét, pedig a fűtéskapcsoló a nullára mutatott.
- Mit is? - kérdezte Lucas aljas kis mosollyal, miközben bevett egy nyaktörő hajtűkanyart, anélkül, hogy sebességet váltott volna, mivel keze még mindig Danin nyugodott.
A jó édes anyádat - mormogta a fiú a bajsza alá, és nagyot vigyorgott a szélvédőbe. A mosoly azonban az arcára fagyott, amint érezte, hogy Lucas ujjai simogatni kezdik, majd egyre feljebb és feljebb kúsznak.
Forró hullám száguldott át a testén, ajkai közül vágyakozó sóhaj szakadt fel.
- Kérlek... Ne most - nézett könyörgőn a férfira, de amikor rávillant a ragyogó, mélybarna szempár, úgy érezte, most azonnal ráugrik.
- Ahogy óhajtod - biccentett Lucas, de képtelen volt elfojtani egy vigyort.
- A francot óhajtom, viszont intenzív osztályon tölteni hónapokat, mert belementél egy fába, azt meg még annyira se óhajtom.
- Szerinted nem állítanám meg a kocsit közben?
- Amilyen hülye vagy. Na padlógáz.

***

Úgy sprinteltek fel a lépcsőházban, ahogy bírtak. Dani, amíg Lucas az ajtót nyitotta, kihajolt a gangról, és belenevetett az éjszaka tintakék, csillagpöttyös arcába. Hirtelen erős karok rántották hátra, és kísértően szexi hangot hallott a fülében. A tűzforró lehelet csiklandozta.
- Leszel szíves vigyázni a testi épségedre. Én akarom tönkretenni.
A fiú megfordult, belekapaszkodott Lucas nyakába, és addig csókolta, amíg bírta szusszal. Amikor ajkaik szétváltak, már becsukódott mögöttük a lakás ajtaja.

***

- Üdv újra itt, kisherceg - suttogta, mikor egy táskaledobás erejéig kissé eltávolodtak egymástól. Azonban nem kellett nyafognia, hogy újra megölelhesse a fiút, jött az magától is.
Doromboló kiscicaként bújt hozzá, és vékony karjaival átfonta a nyakát. Szinte abban a minutumban estek egymásnak, mindketten egyszerre.
Lucas fékeveszett szenvedéllyel csókolta a fiút, gyengéd erőszakkal kóstolgatta a formás kis ajkakat, miközben az ágy felé terelgette Danit.
Furcsamód a kis szöszi egyáltalán nem ellenkezett, mikor a díszkan teljes testsúlyával ránehezedve a puha szaténpárnák közé nyomta. Csak egy elhaló nyögés szakadt fel ajkai közül.
- Hiányoztam?- suttogta Lucas, s közben végigcsókolta a vékony hattyúnyakat. Kezeit becsúsztatta a fiú sötétlila felsője alá, majd elmosolyodott, mikor ujjai megtapintották a kis pókot.
- Nem, hogy dögölj meg - válaszolt Dani, emberinek egyáltalán nem nevezhető hangon, amitől a barna férfi kezdte egyre jobban kényelmetlennek érezni a nadrágját.
- Ó - sandított fel a lila szemekbe, és kisimított egy kósza tincset a fiú arcából.- Akkor ezt nagyon, nagyon, nagyon megbánod, szépségem...
- Remélem tudod, hogy kibaszottul sokat beszélsz - vonta fel fél szemöldökét Dani, majd amennyire tudta, ülőhelyzetbe tornászta magát, és egy gyors mozdulattal magához rántotta Lucast.
Amaz türelmetlenül, vadul, mégis lágyan kezdte el a ruhátlanítás akciót, amit hogy, hogy nem, kis pajtása egyáltalán nem bánt.
Épp Dani cipzárjával bajlódott, mikoris apró kezeket érzett az inge nyakánál.
- No akkor tisztázzunk valamit, kedvesem - lökte vissza a párnák közé Dani-t.- Most nem az én testi épségemről van szó, hanem a tiedről. Szóval...- hajolt közelebb a kidolgozott hasfalhoz, és apró csókot lehelt a piercing fölé.- Aki széttép valakit - folytatta, kezeit pedig végigsiklatta Dani oldalán, az ujjai csak a srác csípőjénél állapodtak meg.- Az nem te vagy, hanem én.
Volt-nincs nadrág, így a fiún már csak egy fekete boxer maradt. Olyan feszülős forma.
Valamiért roppantul begerjedt Dani már-már meztelen testének látványán, és az csak még jobban felizgatta, hogy ő maga szinte még teljes ruházatban pompázik.
Dani újfent csókért hajolt, de nem ám, most már ő sem tűrte, hogy ilyen szinten kiszolgáltatott-érzést keltsenek benne.
Ügyesen kitornászta magát Lucas karjai közül, és lehengerlő gyorsasággal kerekedett felül Lucason.
- Elfelejtetted lekopogni - vigyorgott rá aljasan, majd nekilátott, hogy megszabadítsa a díszkant a ruhadarabjaitól. Hiába támadta volna le legszívesebben abban a percben, jólnevelt kisfiú módjára egyesével haladt a gombolgatással. Mindeközben pedig marhára élvezte, ahogy Lucas döbbenetesen szexin és türelmetlenül néz rá.
Aztán a barna férfi úgy döntött, segít Daninek, így a négy kéz már együtt dolgozott. Viszont Lucas ilyen téren sosem szeretett vacillálni az apró dolgokkal, ezért csak megforgatta a szemét, és hirtelen kettétépte a finom, fekete selyem inget, azzal a mozdulattal pedig lelökte magáról Danit is.
- Na látod, így kell ezt - dorombolta nemsokára hátulról a fiú fülébe.- De engedd meg...
Valaki lekapcsolta a villanyt. Legalábbis Dani számára. Tulajdonképpen csak egy sötét kendő takarta le a szemeit, és érezni vélte azt is, amint Lucas kimászik mellőle az ágyból.
Nagyot nyelt.
Mi van, ha... Most bosszút áll rajta azért, amit vele tett? Mondjuk azért nem úgy nézett ki, mint aki olyan marhára mérges. Aztán megértette, mire a nagy járkálás.
Halkan, egyre erősödve kúszott felé a fémes alapú zene első hanghulláma. Először nem jött rá, mi az, de amint két erős kar fonódott a dereka köré, kezdett derengeni valami.
Azonban a végső felismerésben talán az is segítette, hogy Lucas rém szexin a fülébe suttogta:
- Help me!
Lucas azt hitte, megőrül. Olyan édes, olyan ártatlan, olyan kiszolgáltatott... És úgy szereti. Lassan, végtelenül lassan döntötte hátra az ágyon a fiút, aki ezt követően csak azt érzékelte vakon, hogy a boxerétől is megszabadul. Aztán puha csókok következének el vala.
- Mi a francért kötötted be a szemem?- suttogta, miközben Lucas selymes tincsei közé túrt. El sem tudta képzelni, meddig kell még várakoznia, hogy a srác végre ne csak a hasfalát simogassa... Mondjuk az sem volt olyan túlzottan kellemetlen.
- Leveheted, ha akarod - válaszolt Lucas, de inkább maga szabadította meg Danit a kendőtől.- Tudod, utálom, mikor valaki nézi, ahogy vetkőzöm. Feltéve, ha nem ő maga szabadít meg a ruháimtól.
Még egy utolsót mosolygott, majd végigsimított Dani merev férfiasságán, és azt is végigcsókolta.
Trent Reznor énekét egy hatalmas nyögés nyomta el a kis szobában.

***

Dani úgy kapaszkodott bele az ágy vas szélébe, mintha az élete függne tőle. Lucas úgy játszott a testén, mint virtuóz a hangszerén, és egy pillanatra, de csak egy egészen rövid pillanatra átfutott fején a gyanú, hogy esetleg most jön a Kölcsönkenyér-szonáta Visszajár című utolsó tétele.
Felsőteste épp belefeszülni készült a gyönyörbe, amikor a férfi se szó, se beszéd abbahagyta, amit csinált, és sátáni mosollyal az ajkán fölé magasodott.
 - Nehogy rosszra gondolj, szépségem... Én befejezem, amit elkezdtem - susogta, és ajkával őrjítő kis csókot lehelt Dani ajkaira.
A fiú, ha olyan állapotban lett volna, tán megereszt egy méltatlankodó grimaszt, de per és pillanat nem volt olyan állapotban, ezenfelül maximálisan jogosnak érezte, amit Lucas volt szíves mondandójába burkolni.
Miközben átengedte magát a filozofálásnak, meg se hallotta a lánccsörgést, csak annyit érzett, hogy a férfi megfordítja, és csuklójába hideg tüskék szúrnak.

***

A gyönyör újabb iszonyatos hulláma csapta meg, amikor a feszesen megfeszülő két kart végre sikerült kikötöznie. De persze az ő csomója inkább hasonlított arra a nevezetes gordiuszira, mint Dani tengerészcsomójára. Két keze közé fogta a fiú derekát, miközben egy finom csókot lehelt a selymes bőrű lapockákra. Cicásan végigkarmolta Dani kimunkált hasfalát, aztán pedig lökött rajta egyet.
Felüvöltött, amikor a fiúba hatolt. Gyönyör-kíngyönyör - egyre megy, az istenit neki! Legfőképpen azt élvezte, hogy azt csinálhat Danivel, amit akar, hisz még tiltakozni sem nagyon tud, karjait nélkülözendő. A szegecsek egyre mélyebbre vájódtak a finom bőrbe, az első vérvirág hamarost meg is jelent a selyempárnán.
Nézte, amint a szőke fürtök hátrahullámzanak, hallgatta, amint kéjsóvár nyögés hagyja el a formás ajkakat, érezte, amint az egész test megremeg.
A lökések egyre gyorsultak, a halk zenét teljesen elnyomta a nyögés-ordítás-sóhajtásáradat. Lucas kezdte úgy érezni, hogy mindjárt átesik azon a bizonyos küszöbön. Valóban nem kellett rá sokáig várnia; a következő percben úgy sült el a fiúban, mint az ágyúgolyó.
Világos folyadék fröccsent a porcelánfehér bőrre, a férfi pedig erőtlenül rogyott le kis áldozata mellé.
- Volnál szíves eloldozni, pöcsfej?- méltatlankodott Dani igen-igen elfúló hangon. Lucas erre hatalmas nyögéssel négykézláb térdelt, majd közelebb kúszott, és egy ügyes mozdulattal szétrántotta a csomót.
Dani félájultan hullott a díszkan karjaiba, de látszott rajta, hogy még nem akarja befejezni.

***

***

- Ennyi? - susogta Dani Lucas fülébe, miközben a csillogó, barna fürtök közé túrt. Ajkait végigfuttatta a férfi nyakán, majd játékosan a vállába harapott. - Ki is dőlt az aranytestű szexisten?
Hirtelen erős karok ragadták meg és levágták az ágyra.
- Nagyon tévedsz, kedves - dorombolta egy ingerlően szexi, rekedtes hang. - Ráadásul szemtelen is vagy.
Dani nyelt egyet, s közben érezte, hogy ismét zsizsegve tolul agyába a vér, gondolatai elhomályosulnak, és csak és kizárólag elemésztő vágyát látja maga előtt. Utolsó világosan érthető mondata kitörő nyögésbe halt.
- Kínozz meg érte, te...
Lucas voltaképpen kíváncsi lett volna, hogy írná őt körül ez az elszabadult incubus, de az értelmes gondolkodás már nála is kezdett toronymagas akadályokba ütközni.
Ismét a fiúba hatolt, ezúttal azonban nem törődött olyan formalitásokkal, mint a kíméletesség. Most ő irányított, és az egekig csigázta gyönyörét mind Dani összes kéjes nyögése, mind maga a tudat, hogy most ő a főnök.
Karjaival lassan függőleges helyzetbe hozta a fiú izzadságtól gyöngyöző felsőtestét, és ő is felnyögött, amikor a két vékony kar nyaka köré fonódott, és az öntudatlannak vélt elme irányította ajkak az ő ajkaira tapadtak.
Dani sikítani tudott volna a gyönyörűségtől, minden földi gyönyörök legdelejesebbikétől. Szíve szerint ordított volna, ahogy a torkán kifér, és tán még akkor sem illusztrálta volna teljes hűséggel, amit érzett.
Bele akart halni minden egyes lökésbe, és a következőben újra életre kelni.

***

- Egész konkrétan azon vagyok, édesem - hörögte Lucas enyhe fáziskéséssel, miután kivált a csókból. Dani úgy csimpaszkodott belé, mintha az élete függne tőle... Végül is, a halálig kimerítheti. És ki is fogja.
Biztosan mozgott a fiúban, vékony derekát két kemény húsú keze közé fogta, s élő vaspántként szorította. A szőke fürtös fej hirtelen a vállára hanyatlott, s úgy érezte, nem bírja tovább, mikor Dani a hajába túrt, és alig hallhatóan a nevét suttogta.
Muzsikáló, kánon-nyögdécselésük cressendója közelített a fortissimo felé, mígnem egy utolsó, irdatlan ordításban véget ért a duett. Lucas úgy dőlt el, mint a frissen kivágott fa, majd mikor a fiú teste ráborult, magához ölelte.
A végső energiatartalék is elhagyta abban a percben. Arra még volt ereje, hogy magukra húzza a takarót, de azt követően már csak lehunyt szemmel szuszogott, miközben ujjai a szőke tincsekkel játszottak.
- Az aranytestű szexisten most tényleg kidőlt - susogta, és résnyire nyitotta a szemeit.- De úgy látom, a szemtelen kisfiú is.
Dani halkan kuncogott, majd feljebb kúszott, hogy Lucasra mosolyoghasson. Ebben a mosolyban több volt, mint ezer meg ezer kimondott szóban, szerelmi vallomásban együttvéve. Szája remegett, lila íriszén a boldogság fénye csillogott.
A barna hajú férfi viszonozta a gesztust, majd csókért hajolt. Óvatosan, gyengéden harapdálta a nedves, duzzadt ajkakat, nyelvével végigsimított a hűvös kis zug puha falán. 

***

 - Lucas... - dorombolta Dani a csókba. A fáradtság egyenként féltonnássá bűvölte szemhéjait, de a vágy, hogy lássa az őt ölelő gyönyörű férfit, erősebbnek bizonyult. Miután ajkaik elváltak, Lucas, pihegve Dani vállára bukott. A fiú mosolyogva cirógatta a csillogó barna fürtöket.
 - Nézz rám, Lucas - suttogta percek, órák, vagy évek múltán, mire időérzéke teljesen elpárolgott, s tagjaiba beledermedt a delírium emléke. - Kérlek...
Kócos, enyhén tudatmódosult, riadt tekintetű, de gyönyörű fej emelkedett fel.
 - Minek? - nyögte a férfi, de eközben mintha bal keze külön életet élt volna; csak úgy tessék-lássék, cicázó módon felsiklott Dani hasán, ésmegállapodott a szíve fölött. - Figyelmeztetlek, ha nagymonológot vagy kiselőadást készülsz elregélni nekem adoniszi szépségemről, közlöm, hogy tudom, milyen ellenállhatatlan vagyok...
 - Semmi ilyesmit nem, akartam mondani - közölte a fiú szárazon, és ahogy lejjebb csúszott, ajkai ingerlő közelségbe kerültek Lucas ajkaival. - Csak azt kértem, hogy nézz rám.
 - A gyönyörű szemeimmel... - duruzsolta a férfi.
 - Azokkal - hagyta rá végül a most már akaratlanul is vigyorgó kis imp.
Úgy megcsókolná most... Kizökkentené önelégülten mosolygó állapotából, de akkor le kéne hunynia a szemeit, és nem látná azt a két, sűrű szempillafüggöny alatt megbúvó, aranyfényű, sötétbarna íriszt. Így hát csak nézte... és látta. De képtelen volt eldönteni, hogy mi az a különös lidércfény, ami odacsalta a talányos mosolyt is Lucas ajkaira.
Hirtelen meglibbent a takaró és a kétlábon járó isteni szépség elpályázott a vécé irányába.
A francba! A franccal baszott francos francba! - gondolta Dani.
Hirtelen, magának sem tudta megmagyarázni, miért, úgy vágyott Lucasra, az érintésére, a hangjára, a csillogó fényre a szemében, és... Bűnös gondolataitól vezérelve odaosont balról az első ajtó elé, és nagyot szusszanva a falnak lapult. Gyere már ki onnan...
Vízzubogás hangját hallotta, majd látta, ahogy Lucas megtorpan, amikor leesik neki, hogy hiányzik az ágyából valaki.
Dani elvigyorodott, majd nekifutásból, hátulról vetette magát a férfi nyakába.
Alig két tizedmásodpercen belül mind a ketten végigvágódtak a kanapén. A fiú csengő kacagást hallott, majd amikor kikerült a tündérszép hát takarásából, meglátta a szépen ívelt, nevető ajkakat. Érezte, ahogy a fülében lüktet a szíve pumpálta vér.
Félig önkívületben odakúszott Lucashoz, és a fülébe suttogta:
 - Szeretlek.
Mintha ezzel az egyetlen szóval kiadta volna egész lényét a férfinak. Azonnal bele is pirult, különösen, amikor meglátta az őt pásztázó, kerekre nyílt szemeket, és a szépen izmolt karok még szorosabban fonódtak köré.
 - Illetve... - kezdte, de Lucas egy csókkal csírájában fojtotta el a felesleges fecsegést.
Egy pillanatra mintha megállt volna az idő. Odakint az öreg éjszakában megdermedt az elszáguldó autók hangja, és semmivé foszlott valami belülről jövő, gyönyörű muzsikában. Dani érezte, ahogy pillái alól egy könnycsepp bukkan elő, és végiggurul az arcán.
 - Szeretlek - ismételte. - Szeretlek, Lucas.
Várt. Amikor már épp lemondóan távozni készült, a férfi hirtelen odahajolt hozzá, és a fülébe susogta, sőt, csókolta:
 - Szeretlek.
Dani érezte, hogy könnyforrása ismét felfakad. Olyan őszinte volt ez az egyetlen szó, olyan egyszerű, de valahogy nem igényelt semmiféle bevezetést, semmi díszítést.
Lucas óvatosan a fiú álla alá nyúlt, és magához húzta a törékeny testet. Még végigsimított a porcelánfehér bőrön és csókot lehelt a sebes csuklókra, de mintha mindez csak annak a pillanatnak az előkészítése lett volna, amikor az ibolyaszín és a melegbarna szempár egymásba kapcsolódott.
 - És szeretni is fogsz? - kérdezte Dani teljesen fölöslegesen. Lucas szép ívű ajkai mosolyra húzódtak, ahogy kisimított egy elbitangolt, szöszke tincset tündérszeretője arcából.
 - Nincs olyan, hogy "majd". Csak "most" van.
Dani ezt a mondatot ízlelgette, ahogy a férfi vállára hajtotta a fejét. Nincs "majd". Csak "most" van. És most szereti. Csak ez az, ami fontos. Csak ez az, ami létezik egyáltalán.
London felett lassan foszladozni kezdett az éj, az ég rózsaszínné halványult.
A nap felkelt, dolgos hangzavart hozott a hétmilliós nagyvárosra, de Dani, ahogy újra és újra belépett a gyönyörök kapuján, még úgy érezte, éjszaka van.
Gyönyörű, szerelmes éjszaka.