Dani LeRouge óvatosan lépkedett a jegesre fagyott utcán barátja, Jordan Vague társaságában. Kezeit sötétlila szövetkabátja zsebébe rejtette, jobbjában kicsiny dobozt szorongatott.
 - Tényleg meg akarod csináltatni? - kérdezte Jordan, és fázósan összehúzta magán láncokkal és szegecsekkel ékes fekete bőrdzsekijét. - Három helyen fogják átszúrni a köldöködet, plusz amíg összeoperálják a láncokat, addig elmúlik a helyiérzéstelenítés, ami amúgy is szart se ér, és akkor meg szenvedhetsz és agonizálhatsz vagy fél órát. Amilyen bonyolult izét választottál magadnak.
 - Most tényleg azt hiszed, hogy hiszek neked, amikor olyan a fejed, mint egy sündisznó háta? - sandított Dani Jordanre. A sötét hajú srác sóhajtott.
 - Oké, te tudod.
 - Tudom, hát. Ez lesz az - mutatott az épp a túloldalon álló, bordóra festett házra. Régi egy épület lehetett, újonnan felújítva. Mélyen a Camden szívében pedig fel sem tűnt a deviánsfejű sokaságnak a szexshopot hirdető neonfelirat. Jordan felszisszent.
 - Ez egész biztos?
 - Halálosan. De az EMELETEN fogják berakni a piercingem - tette hozzá Dani, amikor leesett neki, min is döbbent meg barátja olyan súlyosan.
 -  Hát... sok szerencsét. - Jordan az órájára nézett. Már így is félórát késett a japán irodalom előadásáról, plusz ígért egy találkozót Doriannek. Néha úgy érezte, a fejére akar nőni a világ. - És ne felejtsd el megmutatni! - de ekkor már Dani céltudatosan megindult át az úttesten. - Köszönni meg luxus.

***

A szőke srác benyitott a közvetlenül a szexshop bejárata mellett nyíló fekete, lángokkal díszített ajtón, felment a keskeny lépcsőn, aminek a végén különböző avantgárd piercingekről készült fotók, egypár kopott szék és egy kis asztal várta. Az asztalon mindenféle tetoválásokkal és testékszerekkel foglalkozó szaklapok, meg egy vibrátorkatalógus porosodott unatkozva.
Dani leült, és várt. És ült, és várt...
Aztán, vagy tíz perc múlva kinyílt a szemben lévő ajtó (melyen egy zöld kakastaréjt viselő koponya ékeskedett), és üdvözült képpel kilibbent rajta egy középkori szabású ruhákba öltözött lány, akinek az arcát sűrű láncerdő borította.
Aztán megjelent egy tökéletesen piercingtelen arc, méghozzá micsoda arc. Az arc Danire mosolygott, és dögletes hangon közölte:
 - Na sipirc befelé.

***

- Dani LeRouge, ugye?- kérdezte Lucas, egy sötét színű határidőnaplót tanulmányozva. Mikor helyeslő választ kapott, csak megrázta a fejét, és pici gömböt fújt a rágójából. Halkan pukkant a 'lufi', aztán a fiú a szőke srác felé fordult.
Hunyorogva, mosollyal az arcán fürkészte Dani két, korábban tökéletesen beszúrt piercingjét.
- Lucas Terrance vagyok, csak úgy bájdövéj - közölte a szöszivel a nevét, miközben egy percre sem vette le a tekintetét a bal szemöldökbe szúrt tüskékről. Még vetett egy futó pillantást a fiú alsó ajkára, vagyis a benne ékeskedő karikára, aztán nagyot sóhajtott, és hátradobta hosszú, barna haját, s így a szőke fiú meglátta a baloldali fülporcba szúrt karikát, melyről egy pici ezüstsárkány lógott le.
- Regéld, mit szeretnél.- nézett rá, tollát csattintgatva. Akkor vette észre, hogy Dani egy kis dobozt szorongat.
- Köldökbe - nyújtotta a piercinget a 'Mester' felé a szőke fiú, aki óvatosan levette a doboztetőt, s összehúzott szemöldökkel halászta ki a pókhálószerű ékszert.
- Hm... Ez bonyolult. De nem baj, végül is azért vagyok piercingszúró, hogy betegyem. Akkor három helyen, ugye? Mer' ez eléggé úgy néz ki.
A szőke fiú bólintott, mire  Lucas felpattant, nagyot sóhajtott, szemeit kutatón járatta körbe a kis szobában - hajgumit keresett. Végül meg is találta a fekete selyem szalagot, és csinos kis copfot csinált magának, majd kulcsát csörgetve elindult a szoba sarkában lévő kis ajtó felé.
- Addig halászd le a kabátod meg a felsődet is. Perc és itt vagyok - mosolygott hátra a raktárból, aztán felkapcsolta a villanyt.
Dani egyáltalán nem rémült meg, amikor a fiú visszatért egy bazhatalmas tűvel, egy fehér műanyag flaskával meg ínjekcióstűvel és gézlapokkal. Tudta ő már, milyen az érzéstelenítés.
- Na, mire vársz?- meresztette rá hatalmas barna szemeit Lucas.- Pattanj az asztalra. Illetve nem arra. - kacagott fel, amikor Dani elindult a villamospad szerű asztalhoz - melyen az élőfűzőket csinálták. - Ott, hátul, a paravánnál.
Ügyeskedve, hogy ne ejtse el lehetőleg se a piercinget, se az orvosi kütyüket, hátra kormányozta a fiút, majd mikor Dani engedelmesen helyet foglalt és a hátára feküdt, maga elé húzott egy karfa és háttámla nélküli forgószéket meg egy hasonló asztalkát, amire lepakolt.
- Nézzük csak...- tolta fel a fiú fekete pólóját.- Mondtam hogy vedd le. Ezt nem úszod meg.
A szőke fiú fintorogva szabadult meg felsőjétől, és feldobta a paravánra, kényelmesen hátradőlve hagyta, hogy Lucas végigtapogassa a köldökét.
Aztán érezte, hogy valami hideget spriccelnek a bőrére, a következő percben pedig az ínjekcióstű szakította fel a puha felületet.

***

A szívdobogásán és lába zsibbadásán kívül semmit sem érzett.
 - Nnna, ez most nem lesz kellemes - közölte Lucas, és előszedett egy erősen kötőtűre hajazó szerszámot. - Csukd be a szemed, ha úgy könnyebb.
 - Ne... látni akarom. - Dani, nevezhetjük úgy is, gyakorló mazochista volt.
Perverz a kissrác, gondolta Lucas, majd miután magában háromig számolt, a steril tűt átszúrta a bőrredőn.
Dani felszisszent, ahogy a fájdalom jól célzott ágyúgolyója keresztülpuffantotta a helyi érzéstelenítő védfalát. De marhára tetszett neki, ahogy a tű áthaladt a bőrén.
 - Még két ilyen - kommentálta Lucas lakonikus egyszerűséggel, és valóban, még kétszer szúrt át egy-egy "kötőtűt" a fiú köldökéig, egyet jobbról, egyet balról.
Ezután beleillesztette a három kis tüskében végződő ezüstrudacskát a lyukakba, majd a végüket ügyesen belecsavarozta egy ezüstgömbbe.
 - Na lássuk a medvét... - dörmögte magának, és hozzálátott, hogy a vékony láncocskát ráapplikálja a kompozícióra.

***

- Üss fejbe, ha fáj - vigyorgott fel a fiúra, majd óvatosan az ujjai közé fogta a láncocskát. Dani nem szólt; nem is tudott volna. Ne tagadjuk, hogy eléggé fájt neki.
Pár perces cseszekedés után Lucas nagy nehezen megszorította körmeivel a lánc első pár szemét, s óvatosan átszuszakolta a bal oldali piercingbe vájt, miniatűr lukon. Halk csörgéssel húzta át azt a pár centit, majd felállt, és olyan közel hajolt a frissen átszúrt köldökhöz, hogy a szőke fiú érezte forró leheletét a bőrén. Összehúzott szemmel próbálta most már a középső ékszeren áttolni a láncot, s mikor nagy sóhajjal nyugtázta, hogy átment, tenyerét a fiú mellkasa alá helyezte, és nem is realizálva, hogy min támaszkodik, hümmögött egyet.
- Jaj, ne haragudj - kapta el a kezét, amikor kinyitotta szemeit, visszatért volna Dani köldökéhez, amikor egy váratlan percben megszólalt a telefon.
- Perc és jövök!- emelte fel a mutatóujját, majd aprót köhögve eloldalazott a szék mellett, onnantól pedig futva tette meg az utolsó lépéseket a pultig.
- Egen?- szólt bele a kagylóba.- Ja, szia... Bocs, a neved? Jahm, persze, Tammy! Egen, én vagyok. Hm... Az a baj, hogy arra a napra nem tudsz jönni, mert ha két oldalra meg a hátadra rakom a corsetet, akkor az több mint négy óra lesz, és kedden meg be vagyok táblázva... Öööh, oké, csütörtök jobb valamivel. Hátra tíz lyuk, oldalanként meg hat, ugye? Oké, rendben. A karikákat... Oké, oké.- halkan felkuncogott, s mutatóujja köré csavarta egyik selymes, barna tincsét, amitől Daninek furcsa érzése támadt - szerencsére gyorsan legyürkőzte.
- Jól van, akkor csütörtök, három óra. Pompás. Várlak! Szia,szia...
Lucas az égre meresztette szemeit, majd megcsóválta a fejét, és elindult félkész műve felé.
- Aranyos ez a pók - dünnyögte az orra alatt, miközben tovább fűzögette a láncokat. Elég furfangos egy piercing volt, az már biztos. Mikor háromszög-alakzatban már megvolt a dolog, a jobb illetve bal oldalról lelógó láncot a óvatosan felhúzta a középsőhöz, átfűzte őket, s mosolyogva nézett végig a lelógó pókon. A miniatűr csatot két másodperc alatt eltüntette az egyik lukban, aztán felemelkedett, és vizslató szemmel kezdte nézegetni (újabb tökéletes) munkáját.
- Pompázatos - mosolygott a mehkínzott arcú srácra.- De jó lenne, ha még feküdnél itt egy kicsit, hogy lenyugodjék a bőröd, meg hát aztán úgyis óvatosan kell visszavenned a pulóvered, a hazautazás meg kockázatos lesz... Amint észrevette, hogy Dani ficereg - nyilván újdonsült testékszerét akarta megnézni - , azonnal oda sietett, és egész testsúlyával rátenyerelve visszanyomta a bőrülésbe.
- Így csak fájni fog - nézett rá, s aprót kacsintott.- Most van... Te jó isten, negyed kilenc, akkor még itt maradsz negyed tízig, aztán meg... Hm, a legjobb lenne, ha hazavinnélek kocsival.
Lucas, mint aki jól végezte dolgát, a parányi erkélyszerűséghez sétált, és amint kituszakolta rajta magát, rágyújtott egy szál cigarettára.

***

Tizenkilenc vagyok, és képes vagyok vigyázni magamra, papuskám - akarta utána kiabálni Dani, de ez egyrészt fáradságos és fájdalmas hasizommunkával járt volna, másrészt (ezt nehezen vallotta be magának) az égvilágon semmi de semmi kifogása nem volt ellene, hogy kocsival akarják hazafuvarozni.
Mellesleg pedig látni akarta, milyen pofát vág az ürge, aki úgy rémlik, Lucasnak nevezte magát, ha értesül róla, hogy a kis vendég Northwitch Parkban lakik, amit még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett a Camdenhez közel eső placcnak titulálni.
Persze, eszébe se jutott elmondani. Még nem.
A különböző környékbeli házakból, üzletekből és klubokból felcsörmpölő különböző metálzenékkel tarkított kellemes kis csendet Lucas törte meg.
- Hány éves is vagy? - kérdezte, mire Dani kibökte.
- Tizenkilenc.
Vigyorgó, melegbarna tincsekkel keretezett (parti)arc jelent meg az erkélyajtóban.
- Na, ennél jobbat is tudsz hazudni, én egész biztos vagyok benne. Vagy mondd, hogy tizenöt, és helyben vagyunk.
Dani sóhajtva nézett szemközt a neonlámpával.
C'est la vie, mondá a bölcs francia.

***

Füstpamacsokat eregetve tekintgetett befelé, a szőke srácra. Tulajdonképpen Dani volt az első 'páciense', aki komolyabban felkeltette az érdeklődését. Mégis furcsállta, hogy pont vele nem tud elbeszélgetni. Eddig minden fiúval és lánnyal tökéletesen elcseverésztek piercingszúrás után, illetve akivel tudott, közben is, néha-néha barátságok alakultak ki egy-egy szúrásból, s voltak olyanok is, akik már több éve rendszeresen hozzá, Lucashoz jártak, ha új testékszert szerettek volna. És most jön ez a kölyök, aki tizenkilencnek vallja magát, piszokul jól néz ki, és egy kanyi szót nem szól hozzá. Szép.
Lucas letelepedett a fiú mellé, miközben opálosan csillogó, sűrű folyadékot nyomott a kezében tartott vattakorongra. Óvatosan kente be a rudacskák tövét, valamint a körülötte vörösen égő, selymes bőrt.
- Személyid van?- dünnyögte csak úgy magának.
- Nincs. De tényleg tizenkilenc vagyok!
- Rendben, rendben, hiszek neked - motyogta az orra alatt Lucas, miközben nyelve hegyét kidugva azzal foglalatoskodott, hogy a gömb mentén pici fültisztító pálcikákkal bekenje a fiú köldökét. Körülbelül még egy jó tíz percet ügyeskedett ezzel, aztán nagy sóhajjal felállt, kidobta a kukába a vattát. Letornászta magáról a gumikesztyűt, hajából pedig azonmód kicincálta a szalagot is. Megrázta sűrű, barna sörényét, megropogtatta nyakát, aztán felkarolta a pultra kitett steril tűket, géztekercseket és hasonlókat. Nemsokára a raktárt is bezárta, a kis szekrényben elhelyezte a piercingeket a kis dobozokban, a határidőnaplóját becsukta, s a kis dohányzóasztalra helyezte.
Mikor rendbe rakta a 'rendelőt', intett Daninek, hogy tápászkodjon fel.
- Óvatosan - motyogta, fogai közt egy újabb szál cigarettával. - A pólóddal meg vigyázz. Ha beleakad, akkor az ciki.
Megvárta, amíg a szőke fiú nyögve-nyelve felkapkodta magára ruháit, majd maga előtt terelve Danit, becsukta a kis szoba ajtaját, miután lekapcsolta a villanyt.
- És hol is laksz?- fújta ki a füstöt.
- A Northwitch Parkban - hangzott a felelet. Lucas lehangoltan hümmögött egyet, majd amint kiértek az utcára, eldobta a csikket, s halk pittyogással kinyitotta a sötétvörös Chevy ajtaját. Bedobta a csomagtartóba a hátizsákját, aztán beszállt a volán mögé.
- Megvagy?- nézett Danire. A fiú csak megkínzott arccal nyögött egyet, kézfeje a köldöke felé vándorolt.- Rácsapok - motyogta Lucas, azzal beindította a motort, tökig lehúzta az ablakot, kikönyökölt rajta, s halkan dudorászva a rádióban szóló Oceant a Led Zeppelintől, lazán, fél kézzel vezetve felkormányozta magukat a zajos főútra.

***

Apám, bazz, Chevrolet-val nyomatja az iramot, iszonyú menőőőő... Dani kidugta a fejét az ablakon, és kis híja volt, hogy lefejeljen egy szembejövő buszt.
- Vigyázz a csinos kis pofidra, szerintem bánnád, ha a busz magával vinné - jegyezte meg mellékesen Lucas, és amint kipöccintette a csikket az ablakon, már gyújtott is rá megint.
Danit valamiért bántotta a megjegyzés, úgyhogy (vigyázva, hogy ne gyűrődjön a hasa) morcosan összefonta a karját.
A csúcsforgalomnak éppen végeszakadt, úgyhogy tűrhető iramban repesztettek Northwitch Park felé. Ezenközben Dani, aki úgy vélte, feltűnésmentes, holott minden volt, csak az nem, jól megnézte magának Lucast.
Tetszett neki a férfi, ez világossá vált számára abban a pillanatban, hogy belépett a piercingszalonba, sőt, ezúttal mellőzött maradt a kételkedés is. Dani ugyanis körülbelül tizennégy éves kora óta biztos volt abban, hogy ugyan imádja a nőket, édesanyjával az élen, de soha a büdös életben nem tudná elképzelni, hogy szexuális kapcsolata legyen akármelyikkel is. A szerelmet meg csak meg se említsük...
Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, érzékeit mintegy lángra lobbantotta a szabályos, modellekéhez hasonló arc, a tiszta, barna szempár, a hosszú, sötét tincsek, és a hibátlan csillogó fogsor.
Révedezéséből egy egyszerű, szinte banális kis mondat zökkentette ki.
- És Northwitch Parkban hová?
Kis fáziskéséssel válaszolt, mire kinézve az ablakon leesett neki, hogy ismerős környéken járnak. Ilyen gyorsan telt az idő, vagy a sebességkorlátozás ötszörösével mentek vajon?
- Izé... Hannigan Lane 9.

***

A Hannigan Lane kedves kis utca volt, kedves kis sorházakkal, kedves kis előkertekkel, és minden olyan 'kedves' volt és 'kis', hogy Lucasnak rá kellett gyújtania a hatodik szálra, hogy nehogy összehányja magát.
Utálta a kispolgári életet, és annak minden megnyilvánulását.
Ráadásul... Ez a fiú, Dani valahogy nem illett ide. A törékenység, naivitás, finomság és dekadencia ilyen elegye valahogy egyáltalán nem illett egy barna téglás sorház muskátlis ablakába.
A kilences szám csak abban különbözött a többitől, hogy az ajtaja nem halványbarna volt, hanem sötét mahagóni, az ablakban pedig piros helyett lila muskátli illegete magát, természetesen odabent.
Dani majd' megfagyott, mikor kiszálltak a kocsiból. Januárban lehúzott ablakkal, ez aztán az íkúfájtör, hogy a jó édes anyját... S közben átkozta is magát, amiért a nagy vizuálódásban nem vette észre, hogy belefagy a szar is.
Hát sebaj.
Lucas, ahogy végigkísérte a fiút a kavicsos felhajtón, melynek hossza kemény öt méterre rúgott, somolyogva fürkészte a kócos, szalmaszőke fejet. Egész úton őt nézte... Ez azért csak jelent valamit, nem? Még jó, te barom, pont azt, hogy saláta van a fogaid között. Miért hiszed azt, hogy olyan szép vagy?
Belső vívódásából Dani hangja ébresztette.
- Hát akkor... Helló.
- Ja... Helló.
- És köszi.
- Nincs mit. Végülis fizettél.
- Fizettem? - Dani nem emlékezett rá. Plusz ott volt a műtétre szánt húsz font a zsebében.
Lucas arca egy pillanatra megnyúlt. Aztán éles esze és tudatalattija úgy döntött, összedolgoznak.
- Lehet. Mindenesetre add meg a számodat, és ha nem fizettél, majd felhívlak, és beugrasz a lóvéval. He?
- Ez most durván bizalomnak hangzik - vonta fel a szemöldökét Dani, mindkettőt.
- Mert az is - Lucas elővette zsebéből kinyitbecsuk bizniszmen-telefonját. - Mondjad.
Dani faarccal, dobogó szívvel diktálta a számot.
- Hát akkor... szevasz.
- Ja. És jó éjt.
Még látta, ahogy a díszkan bepattan a verdájába, és most már valóban a sebességkorlát ötszörösével megfordul és eltép abba az irányba, amerről jöttek.
Lassan bebattyogott a házba, de lélekben tüntetően Camdenben maradt.

***

Lucas hangosan énekelve a La camisa negrát, száguldott hazafelé a már-már forgalommentes főutakon, csábos mosolyt vetve a lehúzott, sötétített ablak pereme felől a hídon sétálgató fiatal lányokra.
- La camisa negra, fallalala...- dünnyögte, mikor a szám véget ért. Cigarettáért nyúlt, s a szőke fiúról elmélkedve gyújtott rá a tizenikszakárhanyadik szálra.
Megmozgatta a fantaziáját a kölyök, de rendesen. Szőke tincsek, lila szemek, karcsú, nyúlánk test... Egy percre kénytelen volt összeszorítania a szemeit, nagy szerencséjére épp pirosat mutatott a lámpa. Nagyot sóhajtott, miközben újfent a gázba taposott.
Lassan közeledett a Pennyvolse Street 34. alatt található albérlete felé. Kikapcsolta a rádiót, és nyűgös ötévesként kászálódott ki a kocsiból.
Miért van az, hogy... Hogy ennyire vonzódik ehhez a sráchoz? Hisz csak ugyanolyan, mint a többiek - piercingért jött, és meg is kapta, mondjuk utána külön luxusban részesült, de... Akkor is! Milliónyi szép lány és fiú jelentkezett már hozzá, de egyik iránt sem táplált ehhez hasonló érzéseket.
Plusz eddig még nem volt olyan, hogy ennyire biszexuálisnak érezte volna magát. Remegő kezekkel illesztette a kulccsomót a zárba, és felbattyogott a negyedik emeletre.
- TE QUIERO PUTA!- kiáltotta nagy boldogan, miközben belépett a vaksötét lakásba. Egy pillanat alatt világosságot teremtett, ledobta hátizsákját a közelben ácsorgó, fehér kanapéra, majd ő maga is utána vetődött, lusta mozdulattal kapcsolta be a tévét. Meg is bánta.
Még egy ideig elücsörgött ott, aztán a konyhába sétált, kirántotta a hűtőt, azzal a mozdulattal meghúzta a vékony Metaxás üveget. Fintorogva lökte vissza az italt a tojások és a barackok közé, aztán letépászta magáról a felsőjét. Ahogy megállt a tükör előtt, önkéntelenül is a köldöke felé vándorolt a tekintete. Pók... Nem, nem, nem, elfelejteni, most! MOST AZONNAL!
Akkor jutott eszébe a Tattoo-Piercing Magazin-nek ígért interjú. Ki a fenét hozzon modelnek? Az élőfűzős csajt? Nem, az már sablonos... Manapság mindenki corsettel rohangászik.
Rágyújtott egy cigarettára, örült, hogy itt nem kell kimásznia a minusz húszba, vagy ki tudja mennyiben - megszokta már, hogy a két szobás lakásban késsel lehet vágni a füstöt.
Fáradt volt. Nem sokára elnyomta a Jägermeister-es, narancssárga hamutartóba a csikket, megrzáta sörényét, és toszva mindenbe, elslattyogott a hálószoba felé.
Bevetődött az ágyba, megölelte a hatalmas Stitch-plüssbabáját, s csak akkor villant be neki, hogy Dani nem fizetett.

***

Nem fizettem, te szerencsétlen hülye, nem vagyok olyan bámulatos látvány, hogy ettől elfeledkezz a lóvédról, holnap délután beugrom vele. - ezt írta volna Dani, ha lett volna annyi esze, hogy elkérje Lucas számát. De neeem...
Fáradtan rogyott le a nagy, kerek ebédlőasztalhoz, és nézett szemközt végtelenül kedves szüleivel. Valami különös csoda folytán végigevett három fogást, és nem rakta ki a gyomrából az asztalra, noha a fájdalom a hasában és Lucas felkavaró emléke erre késztette.
Vacsora után még társalgott egy kicsit édesanyjával a nagyi új pacemakeréről és édesapjával a közel-keleti válságról, aztán végképp elfogyott a maradék ereje is, feltámolygott emeleti hálószobájába, és nyugtalan álomba merült.
Álmában egy havas domboldalban állt, egyetlen szál lila ingben, és az antik művészettörténet tanárát várta, hogy szúrjon be neki egy piercinget a jobb szemöldökébe is, de aztán jött Lucas egy almásderes lovon, és tájékoztatta arról, hogy kéri, vigyázzon, mert zár az égbolt*.
A fiú izzadtan, zavart fejjel és kusza gondolatokkal ébredt, másnap reggel fél nyolc körül, méghozzá a sülő szalonna illatára.
Bár kissé kóválygott még, a rosszullétet mintha elfújták volna, csak Lucas arca maradt a tegnapiakból. Jó étvággyal bepuszilt három tükörtojást, öt szelet szalonnát, miközben végighallgatta George bácsi mandulaműtétjének csavaros történetét anyukája előadásában, majd felment, hogy (szombat lévén) aludjon még délig.
Ám amikor a párnára hajtotta volna kócos fejét, megszólalt telefonján az SMS-t jelző hang.

***

Te jó isten, mekkora egy gyökér, hogy még egy szertekúrt sms-t sem tud megírni... Vagy húsz percig nyomogatta bizniszmen-kütyüjét, mire végre értelmes üzenetet tudott kreálni.
Szia Lucas vagyok. A tegnapi rohanásban elfelejtettél fizetni, kérlek, hogy ha belefér a mai programodba, ugorj be. Tíz font, nyolcvanegy penny (kb. 3900 ft.). Ja, és valami másról is akarok veled beszélni. Ne félj, nem fog fájni :) L.
Na, ilyen kretén dumát sem baszott még az Isten, gondolta magában a srác, miközben egy szál pizsamanadrágban döglött a kanapén, s lustán lógatta kezét a mellette elhelyezkedő piciny hamutartó felé. Lassan pöfékelte a füstöt kifele, közben pedig egyfolytában a mobil készülékét figyelte. Elfilózgatott magában, hogy a kölyök vajon választ küld-e vagy netalán felhívja... Aztán meg arra is kíváncsi volt, mit fog szólni az ajánlatához.
Körülbelül két percen belül pittyogott a készülék; Dani fél kettőre ígérte magát a piercingszalonba.
- Káprázatossss....- dünnyögte Lucas, miközben bekúszott a zuhanyrózsa alá. Körülbelül negyed órán belül, egyik kezében mobiljával, másikban táskájával, harmadikban... Na szóval nem sokára már a Chevyben száguldott a szaküzlet felé, mivel szombaton is sok piercinget szúrt be, na meg hogy jön a kölyök, és megbeszélik ezt a modellkedés-dolgot... Elvigyorodott.
Tulajdonképpen hihetetlenül boldog volt, csak mert láthatja Danit. Csak akkor van szopacs, ha kijelenti, hogy ő ugyan nem mutogatja szerdán este az alig öt napos köldökékszerét... Akkorra már senkit nem fog tudni keríteni. Az élőfűzőset végképp nem. Ajakpiercingeset nem akar vinni, az unalmas... Szemöldököset sem.
Hm, hát végül is, ott van Wicky, akinek az ínyébe rakott pici, műanyag fejecskéket. Az még egész jó.
Felmászott a lépcsőn, majd kedves mosolyt villantva az első kuncsaftokra, illesztette a zárba a kulcsot. Az első első egy tizenhat körüli kissrác volt - az alsó ajka bal oldalára kérte a piciny, golyóval ékesített ezüstkarikát.
Déja vu tört rá, amikor a kölyök - aki Gordon Olley-nak vallotta magát - elhelyezkedett a fogorvosi székekhez hasonlatos ülésen. Némán fertőtlenítette a hamvas, rózsás ajkakat, apró, lila pöttyöt nyomott a kívánt pontra egy alkoholosfilccel (a szín láttán rándult egyet a gyomra), s minduntalan az órát nézte. Fél tizenegy... Azonban mikor elkezdte a szúrást - mely igenis hatalmas figyelmet igényelt, pláne, hogy hosszú fogantyúval kellett kifeszítenie Gordon száját, és egyetlenegy, ügyes mozdulattal átlökni a tűt a puha részen - már egyáltalán nem tudott és nem is akart a számlapra nézni. Majd csak kopogtat egyszer.
Nem is tévedett.

***

- Bújj be! - hallotta Dani kívülről.
Égget a kis pofikája, amiért nagy valószínűséggel megzavart egy piercingszúrási szertartást, de végülis fél kettő van, vagy mi a szent szösz. Lezuttyant az egyik székbe az előtérben, és szórakozottan beleborzolt frissen mosott szénaboglyájába, ami a haját volt hivatott szimbolizálni több-kevesebb sikerrel.
Egy darabig elnézte Menzon bácsit az egyik tetkós újság címlapján, ám ebben a nemes cselekedetben korlátozta Lucas két percen belüli megjelenése.
- No végre. Lóvé?
Dani neveltetése foggal-körömmel tiltakozott az ilyesféle tirpákság ellen.
- Parancsolsz? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Üdvözlöm szerény hajlékomban, miszter, bátorkodom felemlegetni az anyagi juttatást, amelyet elmulasztott ellenszolgáltatásképp a tegnapi nap folyamán idenyújtani, így kérem, tegye ezt most meg, ezen felül volna még egy ennél személyesebb ám nem félreérthető jeéllegű kérdésem.
- Remek - Dani most már leplezetlenül vigyorgott. - Itt a kes, ne aggódj - azzal Lucas felé nyújtott tizenöt egész darab fontot.
- És akkor a visszajáró...
- Hagyd. A maradék a fuvardíj.
- Taxizni nem taxizom, szóval ez akkor adócsalás - vigyorgott Lucas.
Dani felemelkedett a székből, így arcuk saccperkábé harminc centi távolságra került egymástól.
- Akkor együtt csaltunk adót, hm? - mosolygott bájosan, amitől Lucasnak kedve támadt azon nyomban összecsókolni.

***

- Mielőtt meglépsz, kishaver - kapta el végül a fiú csulóját Lucas. Kifejezetten zavarta, hogy Dani alig három centire van tőle, meg az is, hogy Gordon nyöszörögve fekszik az ülésen. - Perc és megyek, Gord!- dünnyögte, majd intett a szőkeségnek, hogy üljön még le egy pár percre. Nagyot sóhajtva nézett Dani vidáman csillogó szemeibe.
- Szóval... Az a helyzet, hogy még nagyon régen felkeresett a Tattoo-Piercing Magazin, hogy nem adnék-e egy interjút nekik, mint London egyik legjobb piercingszórja... Akkor belementem. Az a gáz, hogy most meg kurvára nem tudom, mihhez kezdjek, mert kéne egy modell is.
Vörös képpel fürkészte a raktárajtót, halk nyögészfoszlányok jutottak el a dobhártyájáig. Idegesen kapta jobb kezét az ajkához, s lassan rágcsálni kezdte körmét.
- Kérték, hogy valami eredetivel rukkoljak elő, amit még nem láttak az újságokban...- egyre jobban kezdett melege lenni, miközben kecsesen oldalra köpte a körömdarabkát.- Az élőfűző szerinted is unalmas lenne, nem?- megvárta, míg a szőke srác aprót bólint. Megköszörülte a torkát, s ivott egy kortyot a kisasztalra helyezett ásványvízből.
Körülbelül még öt percig ecsetelte, hogy mennyire hülye és meggondolatlan volt akkoriban, és hogy teljesen kétségbe van esve, és hogy jaj, segítség... Mígnem végül kinyögte amit akart.
- Szóval, arra gondoltam, hogy a te piercinged friss is, meg különleges is... Modellkednél az újságban? Csak a cikkem mellé. Megkapod... A pénz felét. Fifti-fifti, még ferpléj is. Na?
Kinyögte. Sikerült. Megcsinálta. Gombóc kúszott a torkába, amikor Dani összehúzta szemöldökét.  Kénytelen volt felpattanni, és úgy ácsorogva bambulni kifele a fejéből, egyenesen arra a szépséges, szőke szénakazalra, ott ni...
- Mikor lenne?- immáron tisztán hallotta a fiú halk, szinte doromboló hangját.
- Szerdán - vonta meg a vállát.- Addig simán lenyugszik a bőröd, ha attól rettegsz, hogy vörös lesz a hasad. De kérlek, tényleg bazifontos lenne, és mást addig nem találok. Bétévé, mutasd a kicsikét.
Azzal közelebb lépkedett, s nagy szakértőséget álcázva felrántotta a fiú pólóját, hogy megnézhesse két keze viszonylag friss munkáját. Mosolygott, miközben hunyorogva végighordozta tekintetét a precízen kimunkált láncon, és a kis pókon.
- Na?- sandított fel, mikor nagy nehezen visszaengedte a sötét anyagot az ínycsiklandó kis hasfalra.- Pózerkedsz avagy sem?

***

Hogy én. Hogy lefotóznak. Hogy egy csomóan megnézik a hasamat. Meg a fejemet. Engem. Na jól van, öregfater...
Dani jóízűen elvigyorintotta magát.
- Ne szórakozz.
- Én nem... - kezdte Lucas, ekkor azonban Gordon igen hangosan méltatlankodni kezdett, valószínűleg ajaktáji fájdalmak miatt. - Várj itt - adta parancsba a férfi, és eltűnt a függöny mögött.
Dani fintorogva összecsapta a bokáját.
- Igenis, főtörzs.
Alig két perc múlva ismét megjelent Lucas, odabent pedig elültek a zajok, a páciens nyilván pihent. A férfi megtörölte izzadsággyöngyös homlokát.
- Szóval, semmi esetre sem szórakozom. Tényleg prezentálnom kéne valamit a piercingéhes nagyközönségnek, és te még esztétikailag is egész tűrhető vagy.
- Kösz - szúrta közbe Dani.
- Nincs mit - folytatta Lucas szenvtelenül. - Jjja, és ötven fontot kapnál.
Dani elgondolkozott. Ötven font... Ráadásul szerdán nincs is semmi fontos dolga, csak nyolctól fél tízig egy független teológia címen futó előadás. Délre ide is ér. (Dani elsőéves történelem-hallgató volt, azon belül is majdan a vallástörténet felé akart orientálódni. Ez a hete üres volt, ezért Londonban ette a fene, de hétfőn vissza kellett mennie Oxfordba.)
- Szerdán mikor és hol?
- Majd megírom - villantotta rá a szemét sejtelmesen Lucas. Azannyát, gondolta Dani.

***

Lucas kissé türelmetlenül pillogott ki napszemüvege felett az utcára. Ugyan az eget rút, szürke esőfelhők csúfították el, de ő mégis ragaszkodott a sötétített lencsékhez. Fél szemét a fekete Chevy-n tartotta.
Nagyot szívott a cigarettából, méltatlanul hümmögve fújta ki a füstöt, s futtában a mellette nem is oly messzire elterülő park óráját figyelte. Fél egy, és a kölyök még sehol. Pedig tizenkettőre beszélték meg a találkozót. Nemsokára azonban meglátta bekanyarodni a sugárút szélén, amint sebesen rohan felé. Majdnem összeütköztek, de Dani még időben lefékezett, s térdére támaszkodva próbálta kinyögni, hogy bocs a késésért.
- Na gyerünk - bökte meg a lapockáját a barna srác, és egy ügyes mozdulattal beugrott a volán mögé. Megvárta, amíg Dani is bekászálódik, aztán halk búgással beindította a motort, az ablakot pedig szinte már reflexszerűen engedte le, de tövig.
- Hogy s mint?- szűrte összepréselt ajkai közt, mivel egy szál cigarettát egyensúlyozott. Nagy nehézségek árán sikerült meggyújtania, kilógatta bal karját az ablakon, s lehalkította a rádiót.
- Meg - hangzott a tömör felelet. Na jól van már... Ennél azért többre vágyott. Mindegy, fiatalok.
- Nem kell parázni, nem fognak karóba húzni, és gyrosként felszolgálni - mosolygott bátorítóan a fiúra. Gondolta, hogy Dani nem fél, inkább zavarban lehetett. Összeszorult a torka, mikor meglátta a kissé durcásan csücsörödő ajkakat. Ha most nem kocsiban lennének...
Összeszorította egy percre a szemeit, átengedett egy lánycsapatot az utcán, miközben lustán pöfékelte a füstöt. Szívesen beszélgetett volna a sráccal, de hát nem úgy nézett ki, mint aki elég nyugodt most ehhez.
- De tényleg - miközben sebességet váltott, véletlenül megbökte Dani combját, és szinte egyszerre kértek bocsánatot, majd egyszerre is nevettek fel.
Öt perc autókázás után Lucas hirtelen mozdulattal lefékezett, de úgy, hogy a szerencsétlen 'modell' majdnem lefejelte a szélvédőt.
- Te jó isten, neked nem szabad ebbe az autóba többet beülnöd - kacagott fel a barna srác, és orrára tolta a napszemüveget.- A végén még itt ér a halál... Na, nyomás. Nem, nem arra. Ott, ni.

***

Ó, bár itt érne... - nyögte Dani kikászálódva a kocsiból, miután átesett egy igen maradandó élményen: Lucas nyújtózott egy nagyot, és kivillant egy szelet a hasából.
Még az se zavarta, hogy a férfi atyaian terelgeti egy rozsdamentes acélajtó felé, amelyen valamiféle felirat díszelgett, de Dani már csak a "tattoo" szót tudta felismerni, mielőtt becsukódott volna mögöttük.
Fekete drapériával burkolt, fehér izzófényekkel igen gyéren megvilágított, ezen okból erotikusan félhomályos folyosón haladtak végig. A jobbról vagy balról nyíló ajtókból jópár helyen köszönések röpködtek Lucas felé. Úgy néz ki, ez a szépséges alfahím nem először jár itt.

***

- Nnna gyere, két lépés, és ott vagyunk.- terelte a srácot egy hátrébb lévő ajtó felé, amin bazhatalmas csillag jelölte, hogy elit, és hogy vigyázz, harapabácsi. Vagy néni. Tökmindegy. Halkan dörmögött valami bocs-félét, aztán benyomult a helyiségbe. A következő percben meg egy lila lobonc takarta el arcát, karjait, mindenét, a szobát pedig földöntúli visítás töltötte be.
- LUUUUUUUUUUCAAAAAAAS, MA PETITE CHÉÉÉÉÉREEEE!!!
- Én is örülök, Elvira - lökte el magától a férfi szelíd erőszakkal a gótocskát, majd kínkeserves mosolyt villantott Danire, és megvonta a vállát.
A nő úgy nézett ki, mint a Vampirefreaks-en az elcseszett lánykák, ívelt szemöldök, piercing itt és ott, élőfűző, bőrnadrág, melltartó, motorpilóta-szemüveg, meg persze csatos bakancs. Bal vállát egy hatalmas, elnyúló macskát ábrázoló tetoválás díszítette, az állat denevérszárnyai már a mellkasára 'lógtak'.
- Szasz, öreg - csapott Lucas tenyerébe egy tar srác, aki Ramones-feliratú pólóban pompázott. Nyilván ő volt a fotós, hisz professzionálisnak tűnő géppel babrált.
Dani kissé kellemetlenül érezte magát ott az ajtóban, főleg, hogy a srácot már mindenki ismeri itt, és ez a nő, aki koppintja a stílusát (legalábbis hajügyileg biztos), ez, ez meg itt ölelgeti nagyban, és visít, mint egy hatéves. Magában hálát adott az Istennek, akiben soha nem hitt, hogy ő nem részesült efféle fogadtatásban.
- Na, gyere már be, Babszem Jankó - nyújtotta ki vigyorogva a nyelvét Lucas, és intett. Két kényelmes fotel ácsorgott nem is olyan messze.
- Kezdhessük-e?- kacsintott a lila hajú lány.
- Kezdhessük.
Lucas ledobta az övtáskáját meg a mobilját, lábait maga mellé húzva telepedett le a bőrrel húzott székbe, ártatlan szemekkel meredt Dani-re, aki kissé félszegebben foglalt helyet.
- Nos akkor...- köszörülte meg a torkát Elvira, s bekapcsolta a magnetofont.- Lucas! Rég meséltél nekünk a munkádról!
- Miért, ennyire menő lennék?- kacagott fel a srác, ajkai alól kivillantak már-már vámpírosan hegyes fogai. Rutinosan gyújtott rá egy szál cigire.
- Persze, te is tudod. De ne ilyen nyálas bevezetővel kezdjünk... Mesélj, mi újság most a szakmád terén?

***

Körülbelül egy órácskán keresztül locsogtak-fecsegtek mindenféléről; piercingekről, árakról, beszúrásokról és munkaidőkről, betegségekről, testékszer-divatokról, fájdalmakról, et cetera, et cetera... Aztán a dolog kezdett izgalmasabbá fordulni, mikoris Elvira feltápászkodott, közelebb libbent a döbbent Dani-hez, majd se szó-se beszéd, letérdepelt, és felrántotta a srác pólóját.
- Mestermunka... Gyere, Greg, ezt meg kell nézned.
- Hm?- kapta fel a fejét a kopasz.- Ja, megyek már...! Fú bazz, ez tényleg mestermunka... Apámborogass.
- Mit akartok, nem nagy cucc - kacagott fel Lucas kissé szégyellősen.- Viszont kínkeservesen hosszú ideig baszódtam vele... Legalább kész van.
- No, akkor hátra a fotostúdióba - csapott Elvira a barna srác formás kis fokhagymavalagára, majd mosolyogva nyomott csókot a makulátlan arcra. Lucas bevárta a szőke fiút, aztán a vállára tette a kezét, úgy kísérte a hátsó laborba.
Tűzmintás díszlet fogadta őket. Elvira megropogtatta a nyakát, aztán ledobta a cigijét a kisasztalra, majd felkapcsolta a villanyt, amint Greg is beért a kis helyiségbe.
- Gyere prüntyőkém - lökdöste Danit a sarokba. Beletúrt a táskájába, kihúzott belőle egy Hello Kitty-s neszeszert. Alapozóval kente be a srác arcát - ugyan azt nem tudni, miért. Csak hogy jártasabbnak tűnjön ilyen téren. Lucast is boldogan mázolta ki, miközben gátlástalanul hagyta, hogy nem is olyan kicsi keblei a fiú arcához simuljanak.
- Kámon - intett Greg, s a falhoz állította Danit.- Először is, pulcsi le.
A szőkeség kissé szégyellősen engedelmeskedett, messzire hajította a felsőjét, majd karba fonta kezeit, mintha ezzel takarna is valamit. Lucas pedig igyekezett nem oda nézni.
Greg nagy nehezen beállította a fiút, eléggé menőmacsónak tetszett, ahogy karjait kifeszítve, zsebre vágott kezekkel néz a kamerába 'lehengerlően'. Készült kép alulról, felülről, profilból, másik oldalról, szemből, mindenhogy... És akkor jött a rémálom. Egész kellemes rémálom.
- Lu, gyere, pózerjé' be te is - vigyorgott rá a kopasz.
- Ugye nekem nem kell levennem a felsőmet?- vonta fel fél szemöldökét az említett.
- Dehogynem,
- Nincs is köldökpiercingem!
- Leszarom.
- Hát jó...- adta meg magát Lucas, előre félve, hogy mi lesz itt. Ledobta a fekete anyagot, cigijét elnyomta és közelebb battyogott. Mintha az istenek és Greg összebeszéltek volna... Először is. Hátulról kellett a fiúhoz simulnia, s a vállára hajtani a fejét. Másodszor is. Fél karral át kellett ölelnie a felsőtestét, miközben ajkait a halántékának nyomta. Harmadszor is... Kezdett rohadtul kényelmetlenné válni a nadrágja.

***

Ahogy Lucas hasa a hátához ért, Dani úgy érezte, menten felsikolt gyönyörűségében, és fut egy kört a háztömb körül, hogy ledolgozza felhorgadó vágyát.
De per pillanat fotózták.
Könnyedén belesimult a férfi karjaiba, amitől viszont az ötcsillagos díszkan érezte magát az ájulásig feszélyezve. Decc lájf.
Jesszasz. Átkarol. ÁTKAROL. A francba is, még egy ilyen, és ráugrom. Itt, helyben. - gondolta Dani, de nem, nem jött el a pillanat, mivel Lucas egyszercsak se szó, se beszéd, elengedte, és villámgyorsan fel is öltözött.
Ő meg csak állt, szinte álomból ocsúdva, a derítőernyők és reflektorok fényében.
- Különben hány éves vagy, kisszívem? - kérdezte Elvira csak úgy mellékesen, miközben meghajigálta a fiút korábban levetett ruhadarabjaival. Nem a sajátjaival. Az rajta maradt.
- Tizenkilenc - közölte Dani szemrebbenés nélkül, és ő is öltözködni kezdett.
Elvira erre franciásan képmutató nevetgélésbe kezdett.
- Na persze...
A fiú sóhajtva forgatta a szemét, majd műanyag kártyát szedett elő nadrágjának farzsebéből (mellesleg a mozdulat láttán Lucas, aki mögötte állt, heves késztetést érzett bizonyos vízsszintes irányú vágyának azonnali kifejezésére). A személyijét.
- Nézd csak meg.
Elvira gyanakodva nézegette, forgatta.
- Ezerkilencszáznyolcvanhét, január tizenkilenc. Na jó. Elhiszem. De... Várjál csak. Te Greg, hányadika van ma? - kiáltott oda a fényképezőgép lencséjét tisztogató fotósnak.
- Tizenhét, miért?
- Semmi. Holnapután van a szülinapod?
- Nagyon ügyesen kiszámoltad.
- Azannyát, milyen szemtelen kölök vagy te...

***

Kifelé menet nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Mindketten azzal voltak elfoglalva, hogy leküzdjék a másikra való ráugrás kényszerét.
- Na, hova kéri a fuvart a möszjő?
- Hazafele. Merszí.
Lucas vigyorogva bólintott, majd benyomott valami cédét, Daninek első hallásra Kraftwerknek tűnt, de sose lehet biztos az ember semmiben. Már ötödik perce furikáztak, kifelé a kanyargós Camdenből, mire Lucasból igen furcsa, ciceróinak aligha nevezhető körmondat bukott ki.
- Te, figyelj. Ma este buliba megyek, és őszintén szólva fasz kedvem sincs hozzá, de te viszonylag még normálisnak is tűnsz, úgyhogy ha akarsz, gyere velem, persze nem muszáj.
Dani egy pillanatra megdermedt, de aztán elvigyorodott. Tetszett neki a férfi zavara.
- Perszehogy. Mikor, hol?
- Érted megyek kilencre.
- Perfetto.

***

Mindig is tudta magáról, hogy valagarcú. Kissé szédelegve mászott fel a lakásába, s beletelt jó pár percbe, mire képes volt lenyugodni. Alig talált oda a kanapéhoz, de szerencsére sikerült neki, hisz menten összesett volna két percen belül. Remegő kézzel gyújtott rá egy cigarettára. Ő. Elhívta. Danit. Azt mondta neki, hogy viszonylag normálisnak tűnik. Jejzus, Mária, Szent József. Kifújta a füstöt, és az órájára nézett. Negyed négy. Jól van, király, van még idő.
Miután a dohánylevelek elégtek, felpattant, és a konyhában kötött ki, egy liter méregerős kávé társaságában.
Laposakat pislogva figyelte a kávéscsésze enyhén barázdált oldalát, gyors egymásutánban húzta le a keserű lötty kilenctizedét. Ma éjjel muszáj ébernek lennie.
Homályosan emlékezett csak Elvira mosolygó arcára, meg arra a bizonyos e-mailre, amiről motyogott, ja, és hogy a képeket át kéne fotosoppolni, persze csak ha akarja, de ha nincs ideje, akkor Greg majd megcsinálja, és hogy...
- Tejóisten - nyögte, miközben beletúrt a tincsei közé. Hisztérikaszerűen rohant a szekrényéhez, és kicincálta belőle az összes ruhadarabját. Egymás mellé terítette őket a szőnyegre.
Divatdiktátor benyomását keltette, ahogy mászkált ott a sok nadrág és felső között, gondterhelt ráncokkal csúfítva el a homlokát. Mit vegyek fel, mit vegyek fel, anyu, segíts, mit vegyek fel...
Ebben túl nagy a seggem, ebben csontváznak tűnök, ez hideg, ez túl meleg, ennek nem tetszik a színe, ez ilyen, ez olyan, ez blablabla...
Hihetetlenül finnyás volt ilyen téren.
Végül is nagy nehezen sikerült kiválasztania a megfelelő darabokat - egy világoskék, enyhén koptatott farmert, egy fehér, ropogósra vasalt inget, meg a kedvenc, fekete, selyemhajtókás blézerét. Mint egy pártképviselő, elfajultan, állapította meg magában, miközben a tükörbe vigyorgott, aztán eliramodott a fürdőszoba felé.
Csillogó tisztára csutakolta magát, a haját selymesre fésülte, meg is mosta, aztán jött egy kis borotválkozás, meg arcszesz, meg efféle pacsulik.
Olyan fél nyolcra el is készült, teljesen, bepakolta cigijét meg a mobilját és a kulcsát az övtáskájába. Jókisfiú módjára lekapcsolta a villanyokat, majd napszemüvegét a képébe húzva lemászott a ház elé.
Csúcsforgalom, ahogy gondolta. Idegesen dobolt ujjaival a kocsi ablakán, miközben lustán lógatta ki karját a hidegbe. Sebaj, a parázs melegít.
Felhangosította a rádiót, alsó ajkát rágcsálva araszolt a főúton. Nem akart késni.
Diadalittasan gördült be a ház elé, lábait a kormányra pakolva kotorta elő a bizniszmenkütyüt, megcsörgette Danit, majd türelmesen várt. És várt, és várt, és énekelt, és várt, és énekelt...
Aztán meglátta. A sötétben nem tudta kivenni, mit visel a srác. Még akkor sem nézte meg úgy igazán, amikor bepattant mellé.
- Meg?- kérdezte, csak úgy mellékesen.
- Abszolút.
- Akkor teperés.- kacsintott rá Lucas, s egy ügyes mozdulattal megfordította a járműt. Hjaj, hogy mi vár rájuk ma este...

***

Dani, ahogy az anyósülésen feszengett, azon gondolkozott, hogy vajon túlöltözött-e. Bőrnadrág volt rajta, az a feszülős fajta, sötétlila haspóló, ami látni engedte piercingjét, persze erre az egészre rávette fekete szövetkabátját, de akkor is... Szemét kihúzta, amitől még lilábbnak tűnt, szőke haja szokásos bozontosságával ellenállt mindenfajta fésülésnek.
Végignézett Lucason, és magában megállapította, hogy nagyjából úgy néznek ki, mint hímringyó és stricije, amitől valamely rejtélyes oknál fogva megnyugodott.
Eszébe se jutott levenni a kabátját, mivel Lucas újfent letekert ablaknál száguldott. Az autórádióból a széllel egybemosódó Placebo hallatszott.
Dani hátradőlt az ülésen, és nagyot sóhajtott.

Nagyjából fél órába telt, mire megérkeztek. Villódzó neonfelirat hirdette a West End-i ház homlokzatán, hogy "Damnation". Nyilván a szórakozóhely neve lehetett, bár sose lehet tudni... Dani elvigyorodott. Csúnya rossz bácsi, mibe viszi bele...?
Illetve... szépséges rossz bácsi.
A lépcsőn felfelé menet több tábla is tudtukra adta, miszerint a parti zártkörű, a gyengébbek kedvéért egyre nagyobb és nagyobb betűkkel. Az atomreaktor dizájnba is pofásan bepasszoló ajtó előtt két, nagy valószínűséggel sugárkezelt kidobóember ácsorgott, kezükben csíptetős táblával.
Dani azt hitte, problémázni fognak, de nem, Lucasnak elég volt egy szemvillantás, és az atomreaktor feltárult előttük.
Kis folyosón találták magukat, bokájuk környékén sűrű szárazjég kavargott. Dani azon kapta magát, hogy nincs rajta a kabátja. Kétségbeesve nézett körül, de Lucas vigyora észhez térítette.
- Mialatt bámészkodtál, lecsórtam rólad - kacsintott, és egy balról nyíló ajtó felé bökött fejével, amin a RUHATÁR felirat díszelgett.
- Így bízzon meg benned az ember - morogta Dani, de ahogy meghallotta a zenét, azonnal elszállt minden vénasszonyos zsörtölődési ingere.
Beléptek a második atomreaktor-ajtón (kettes blokk - a szerk. XDD), és egy tágas, sötét, villódzó fényekkel és táncoló vagy épp iszogató emberekkel dugig tömött terembe értek. Dani tagjaiba belenyilallt valami. Lucas elfordult beszélgetni, és mire abbahagyta a hogylétéről való értekezést, a fiú már a parketten volt.
A férfi még odaköszönt egy huszárzászlóaljnyi vitatható véralkoholszintű, összevissza piercingelt ifjoncnak, majd a neonzölden világító bárpulthoz lépett, és rendelt egy Martinit.
Mindeközben persze le nem vette a szemét Daniről. Valami ismerős számra táncolt... Igen, ez Alizée, Moi Lolita.
A fiú egészen belefeldkezett a zenébe. Látszott rajta, hogy nem akar döglesztő lenni, mégis az volt. Ahogy belenevetett az összevissza cikázó színes fényekbe, ahogy karjait összefonta a nyaka mögött, majd lazán elengedte, ahogy megfordult, haja követte feje mozgását, és még jobban összekócolódott, a friss piercing pedig mint egy prizma, összegyűjtötte és szétszórta a fényt.
Dani nem látott, csak hallott. Nem táncolt, a zene vitte magával, sodorta az ár. Többen megpróbáltak hozzá simulni, de meglépett előlük, ő most a zenével táncolt.
A számnak nem lett vége, a furfangos DJ egybemosta Lanny Kravitz American Womanjével.
Lucas többször érezte, hogy félrenyeli a Martinit. Nem, ezt nem bírja tovább. Ahogy végzett az itallal, megkereste a sloziajtót, és úgy tépte fel, mintha a megváltás lenne mögötte.
Sóhajtva dőlt neki háttal a hideg csempének, és rágyújtott. De nem, a kissrác csak nem hagyta békén, amint becsukta a szemét, öt-hat rém szexin táncikáló Danit látott. A kurva istenit...

***

Futó pillantást vetett magára a tükörben, majd felrántotta egy percre szemöldökeit, s lustán kifújta a füstöt. Ezer 'bocs' és 'menjmára' hangzott fel körülötte, milliárdnyian tolakodtak be a mellékhelyiségbe, ürítés illetve újrasminkelés céljából. Ismerős arcok tömkelege, ismerős hangok, ismerős nevetések, és minden olyan ismerős, hogy már a hányinger kerülgette. Tulajdonképpen nem a haveroktól, hanem attól a szőke fiútól, aki még a kis ajtórésen keresztül is betáncikált a látóterébe. Révetegen pillantott Danire, a vékony karokra, valamint a kis fokhagymavalagra, a bőrnadrág oltalmában.
Álmodozásából egy igencsak cigarettaszagú, alkoholízű, durva csók keltette fel, valamint hatalmas, zöld szemek, és egy nagy köteg, fekete haj.
Fintorogva lökte odébb a csajt, de az gyorsabb volt nála, s mielőtt meglóghatott volna, belecsimpaszkodott a derekába, és magával rángatta a bárpult mögé.
Lucas csendben imádkozott, hogy Dani ne lássa meg őket. Lesajnáló tekintettel nézett végig a fruskán, aki megint közeledni próbált.
- Maradj már, Angie - lökte el a vékony karokat a srác. Két éve szakítottak, de a lány még mindig nem volt hajlandó lezizzenni róla. Minden egyes alkalmat megragadott, hogy találkozhasson vele, többek között az összes partira meghívatta magát, a testét pedig számtalan ponton átszúratta piercingekkel.
- Csak egy táncot, Lu, kérlek - meresztett rá nagy szemeket Angie.- Tényleg csak egyet.
- Nem.
- Kérlek!
Lucas lemondó sóhajjal nézte a csempét, miközben szinte már gyengéden tolta el a lány karjait. Hirtelen kedve lett volna megcsókolnia a buja, vörös ajkakat, de amint Dani ismét betáncolt a látókörébe, már közel sem vonzódott annyira a lányhoz, mint anno.
- Rendben - nyögte ki.- Majd... Oké, egy tíz perc, és táncolhatunk.
Még megvárta, amíg Angie mosolyogva eltűnik a táncolók közt, sokáig követte még tekintetével a színes fényben zöldesen csillogó, ében tincseket, meg a formás kis combokat, melyek farmer miniszoknya alól sejlettek ki, aztán a második Martini után közelebb somfordált a szőke sráchoz. Elbűvölő, milyen élvezettel táncol. A francia szám hangjai lassan elhaltak, valami pörgősebb, progressive-hez hasonlatos nótát nyomott be a DJ, Lucas pedig rögtön rájött, mi az. Nine Inch Nails, Closer.
Egy gyors mozdulattal elkapta Dani derekát, s maga felé fordította. Mosolyogva nyugtázta, hogy a lila szemek kérdően pillognak rá, majd a makulátlan bőrön pici, vörös foltok jelentek meg. Lucas beharapta az alsó ajkát, majd lépkedni kezdett, szinte úgy táncolt, mintha a parkettre teremtették volna, mikor még csak porbafingóként ordítozott és rugdalta a járóka oldalát. Közelebb simult a fiúhoz, óvatosan végigcsúsztatta kezét Dani derekán, kihívóan kezdte suttogni a dal szövegét.
Ennyi, kész, megőrült, most.

***

Olyan volt, mintha egy szempillantás alatt kiürült volna az egész helyiség. Maradtak ők, a minden űrt betöltő zene, a távolság mindennemű hiánya kettejük közt és a szíverrésük.
Elborította őket a fémes zenei alap és az egymás iránti elfojtott sóvárgás.
Lucas egy hirtelen mozdulattal Dani mögé kerül, úgy, ahogy a fotózáson, de most elmaradt a zavar, helyette a vágy lüktetett benne, de olyan hevesen, hogy úgy érezte, valami iszonyatos hülyeséget kell csinálnia, de azonnal, félmeztelenül táncolni a bárpulton, vagy kiüríteni a kasszát, és meglógni a szajréval, bármit, csak szűnne már meg, csak ne kelljen Danire gondolnia, vagy őt látnia, az ördögi fiút, aki ezt az egészet kihozza belőle. A rosszabbik énjét.
Másrészt viszont... "A kísértéstől csak egyetlen módon szabadulhatunk: ha engedünk neki."* Végülis, miért is ne? Ha nem is itt és most, majd egyszer, valamikor. Egyelőre csak belekóstolni akart a bűn édes gyümölcsébe.
Amennyire lehetett, még jobban hozzásimult Danihez, ajkaia fiú selymes, rózsás bőrű fülét csiklandozták.
A dal csak pörgött tovább, és Lucas az énekessel együtt suttogta, de ő külön, Daninek:
- Help me!
A fiú azt hitte dob egy hátast. Hátrafordult fejét kissé megdöntötte hogy jobb rálátása legyen a szerinte nyilvánvalóan seggrészeg férfira, mert aki neki, Dani LeRouge-nak ilyet mond, az nem épelméjű. Legalábbis pillanatnyilag.
De nem, Lucas, amennyire látta, tökéletesen birtokában volt józan eszének és ítélőképességének, mindössze éhes tigris módjára mosolygott. Kezét lassan végighúzta a fiú hasán, majd mellkasán, s végül megragadta az állát.
A táncot egy pillanatra se hagyták abba.
Elegáns római orr cirógatta végig Dani finoman pisze orrocskáját, a halványpiros ajkak pedig épphogy elérték a világos rózsaszíneket, hogy aztán összefolyjanak egy olyan táncban, ahol nincsenek színek, és már nem különböznek semmiben, amikor... A varázs megtört. Vége volt a számnak, és elkedződött egy másik, valami diszkós, dárkos.
Fekete hajú ciklon vetette magát Lucas nyakába, Dani pedig ott maradt.
Leforrázva, kiszolgáltatottan, egyedül.

***
*Oscar Wilde

***

Eufóriaközeli állapotban fonta Angie karcsú derekára a karjait, érezte, amint a lány közelebb simul hozzá, majd amint meghallotta a kissé salsás beütésű nótát, nevezetesen Juanestől a La camisa negrát, kipenderült a srác karjai közül.
Lucas mosolyogni próbált, de közel sem ment neki olyan jól, mint ahogy szerette volna. Csak nézte, ahogy a lány forog, csípője a ritmusra ring, s a falatnyi miniszoknya fellebben, a formás, szoláriumbarna combok pedig kivillannak. Temperamentumos egy lány volt, heves, szenvedélyes, mindig is tudta róla - azonban az eltöltött évek alatt közel sem mutatott ekkora... Szóval nem küldött ennyire érthető jeleket Lucas felé.
Csábosan sandított fel a barna szemekbe, a sárc nem is tudott ellenkezni, olyan gyorsan emelkedett lábujjhegyre, és tapasztotta nagy, telt ajkait az övéire.
Nagy, kerek, rémült szemeket meresztett az alapozótól simának tetsző, izzadsággyöngyös homlokra, majd kissé oldalra fordította a fejét, s szinte azonnal szívrohamközeli állapotban érezte magát.
Dani ott állt, elhagyatottan, olyan ártatlanul, mint egy két hetes kiskutya, és őt nézte. Megpróbált kapálózva elmenekülni a dezdemóna karjai közül, de Angelina mind erősebben szorította.
- Inkább táncoljunk, jó?- kiabált a lánynak idegességtől remegő hangon, mikor az hajlandó volt kiválni a csókból.
- Ahogy akarod - nézett rá, ajkait mosolyra húzta. Formás fenék simult a fiú ágyékához, két kar kúszott fel a nyakán, a franciamanikűrrel díszített ujjak a tincsei közé túrtak.
Csak legyen már vége ennek a számnak, könyörgöm, atyaisten, legyen vége; fohászkodott magában a barna fiú, kívánsága pedig perceken belül teljesült. Angelina a szájához emelte mutatóujját, cuppanós hangot hallatott, majd végighúzta körmét Lucas arcán - a következő pillanatban pedig újfent elnyelte a sokaság.
Iszonyúan tapló, tirpák (bocsánat... -.-'' ~ a szerk.), modortalan és valagarcú dolog lenne ezután visszasétálni Danihoz... De sebaj.
Határozottan indult el a fiú felé, aki a düh, a féltékenység egy szikrányi jelét sem mutatta, remegő ajkai mosolyra húzódtak, amint Lucas közelebb simult hozzá.
Miközben a táncoló tömeg magával sodorta őket, az alkoholmámorosok éneke mellett alig hallatszott a DJ által aktuálisan nyomatott szám, Lucas először Moloko-ra tippelt, de tulajdonképpen nem ez foglalkoztatta akkor a legjobban.
Sokkal inkább azok a kezek, amelyek óvatosan bekúsznak a pólója alá, majd ki is menekülnek szinte azonnal.
- Valamit inni?- hajolt le Danihez, érzékborzolóan suttogott a szőke tincsek közé, miközben szinte végigcsókolta ajkaival a puha bőrt. Heves bólogatás volt a válasz - a következő percben pedig már trappoltak is a bárpult felé.

***

Dani fortyogott a dühtől. Lucas nagy valószínűséggel azt hiszi, hogy megússza szárazon, ha egyszerre két vasat tart a tűzben. Hát nagyon, nagyon, kurvára mellé trafált. Őt csak egyszer vágja át valaki, de az egy életre megjegyzi magának.
Egyelőre bájosan pislogott a férfira, aki, amint látta, ettől azonnal elalélt. Furcsa, most, hogy a haragtól kitisztult a feje, hirtelenjében észrevette, milyen hatást gyakorol minden egyes mozdulata Lucasra. Sajnos azonban a rideg elégtétel mellett érzett valami mást is. Az érzés akkor rohanta meg, amikor táncoltak... Most viszont el kellett nyomnia.
Ahogy bedobta első pohár ír whisky-jét, azonnal körvonalazódott benne egy igen disznó kis terv, így hát úgy döntött, hozzá is lát a megvalósításhoz.
Csillogó szemekkel pillantott fel Lucasra, aki még éppen csak kóstolgatta az ikszedik pohár Martinit.
- Látom, gyakorlott kis alkesz vagy - mosolygott a férfi. Talált, süllyedt. Ellenben Dani nem sűrűn ivott, mivel sok pénz kellett a hőn áhított tajtrészegség állapotának eléréséhez, legalábbis az ő esetében.
- Végülis... - hagyta rá a fiú, majd észrevétlenül közelebb húzódott áldozatához. Alig öt centi választotta el Lucastól, vagy még ennyi se. Nem mintha ez kettejük közül bárkinek ellenére lett volna. - Muszáj még azt is befejezned?
- Merthogy? - Lucas felvonta egyik szemöldökét. Tudta, mi következik most. A "gyeremenjünksétálniaztánmajdvalahogynáladkötünkkiésmegfogjukadologlényegivégét" című fejezet. Alig várta már.
- Merthogy meg akarok lépni, és gyerünk. Most.
Azzal a srác kiszedte a poharat Lucas kezéből, lecsapta a bárpultra (ahol azonnal egy keresztbe álló tekintetű fiatal hölgy martaléka lett), majd elindult kifelé.
- Vonszold már magad egy kicsit gyorsabban - fordult vissza másfél méter megtétele után, mire a férfi megfeledkezett a Martinija elvesztése feletti néma agonizálásról, és vigyorogva követte.
Simán kijutottak, csak a feszülős bőrcuccokba és piercingerdőbe öltözött szembeforgalom jelentett némi nehézséget, mivel mindegyik fiúlány illetve lányfiú kezet akart fogni Lucasszal, illetve visítva a nyakába óhajtott ugrani.
- A jó édes anyukád májfoltos valagát - dörmögte az orra alá Dani, amint a ruhatárt elhagyva egy beatnifrizurás, csillámló rózsaszín tütüben és giccses műanyag koronában puccparádézó leányka puszi címszó alatt Lucas bal arcfelére továbbított egy jó kiló rúzst.
- Mondtál valamit? - érdeklődött a férfi, miközben egy zsebkendővel vakargatta orcájáról a csillámporos bálnazsírt.
- Én? Soha - vetette oda a fiú, és még mielőtt az újabb seregnyi neoncyberpunk benyomult a vegyi üzem kapuján, ő ügyesen kislisszolt. Most akkor egy kicsit játsszuk a sértődöttet.
Azért, amint azt Dani bevallotta magának, élvezte ezt a kis cicázást. Persze, a végén jól elbassza majd, de hát vannak bizonyos áldozatok, amiket saját büszkeségünk érdekében meg kell...
Hirtelen két erős kar kulcsolta át a derekát, és kevésbé bűbájosan, mint inkább borzasztó szexin a fülébe suttogott.
- Féltékenyek vagyunk?
Dani örült volna, ha tud karatézni, úgy átdobhatta volna Lucast a vállán, überszexuálisan a mellkasára lép, és elmondja neki, hogy mekkora egy köcsög. De e tudás híján ragaszkodnia kellett tervéhez.
- A faszom a féltékeny - közölte, és karjait összefonta. - A seggfejkór gyógyíthatatlan.
Lucas erre elmosolyodott, majd maga felé fordította a fiút. Legszívesebben ott helyben... Persze, még várnia kellett. Elméjében különböző képek kavarogtak a ruhátlan Daniről különféle pozitúrákban, és lelki füleivel szinte hallotta a kéjes nyögéseket. Hirtelen melege lett a metszően hideg januári éjszakában.
- Most meg mit bámulsz? - rántotta vissza a valóság rideg talajára iménti szexuális fantáziálgatásainak kicsiny tárgya.
- Bármily meglepő, téged.
- Nem, őszintén szólva nem meglepő - közölte Dani, és ismét közelebb lépett Lucashoz. De most nem úgy, mint az előbb odafenn a bárpultnál. Most tétova volt, angyalian határozatlan.
- Hogy el vagy telve magadtól...
- Szerinted kitől lestem?
Lucas felnevetett, kivillantva gyönyörűséges fogsorát, és ettől Daniben megállt az ütő. Most úgy, de úgy nekiesne. Csak egy kicsit, persze, de a terv szempontjából...
Abban a szent pillanatban Lucas megragadta a derekát, és ajkait a fiú ajkaira tapasztotta. Két egész percig az egyetlen gondolat, amely Daniben képes volt megfogalmazódott formát ölteni, annyi volt, hogy ez a disznó istenien csókol.
Valóban virtuóz módon csinálta, de valakinek ehhez is érteni kell.
Ahogy ajkaik szétváltak, Dani elhalón csak annyit nyögött:
- Gyerünk.
Persze rájátszott. De csak egészen hangyányit, a hatás kedvéért. Valóban úgy érezte, hogy megfordul vele a világ.

***

Ahogy beléptek Lucas dizájner lakásába, a fiút az az érzés fogta el, hogy egy kazánban vannak, mivel egyből a narancsásrgásvörös falú nappalihálószobába toppantak. Ördögien elvigyorodott, ahogy meglátta a szépséges vaskeretes ágyat, és amint a férfi gyors eltávot kért slozira, Dani odasunnyogott az ággyal szemben álló szekrényhez, és kihúzta a legfelső fiókot.
Bingó. Mindigis ilyen piszok mázlista volt.
Jelenleg azért érezte úgy, hogy valaki ott fent szereti, mert brilliáns logikával meglelte Lucas fehérneműs fiókját, sőt, azt is eltalálta, hogy itt tartja a... cuccot. Feltúrva a komplett szado-mazo apparátust rá is akadt arra, amit keresett. Cunci kis kötelecskék, de akkor most a láncosat vagy a szegecseset...?
A vécé lehúzásának kicsiny hangja... Dani megragadta a szegecseset, és behajította az ágy alá, majd ugyanazzal a lendülettel betolta a fiókot, és nekifutásból hanyatt vágta magát a kanapén.
Lucas mosolyogva lépett ki a fürdőajtón, majd nehezményezvén, hogy Dani még mindig kabátban van, azonnal nekiállt, hogy ezt jóvá tegye.
A fiú egyetlen szempillantásként élte meg, míg szinte minden lekerült róla, s a következő szempillantás már az ágyon találta, amint ártatlanul pislogva, félmeztelenül térdel Lucason. Mit nem hoz a sors, ugyebár.
Ahogy fogyhatatlannak látszó szenvedéllyel csókolta a férfit, ahogy lassan lefejtette róla minden egyes ruhadarabját, ahogy hűvös kis kezeit végigfuttatta a szépséges testen, majd tűzforró ajkát is, egyetlen pillanatra sem feledkezett meg arról, mire is készül.
Lucas úgy érezte, Dani a lelkét készül kiszívni férfiasságán keresztül. Eleven tűzként perzselték a formás kis ajkak. Teste hídba feszült, és közel volt a bizonyos pont, nagyon közel... Amikor hirtelen abbamaradt az édes tortúra, és Dani ragadozómosollyal fölé magasodott.
- Ne sikíts, hideg lesz - dorombolta, majd egy pillanatig kotorászott az ágy alatt.
Szegecses bőrkötelet húzott elő.
- Látom, meglelted a kincstáram - nyögte Lucas. Vágya csak nem akart elmúlni, még úgy se, hogy most ő kincstára ékességeinek áldozata.
Dani a jól bevált tengerészcsomónál maradt, egyrészt mert nem akart vacillálni, másrészt mert másképp nem tudott csomózni. Miután kikötözte a férfit, édesen lemosolygott rá, majd leugrott az ágyról, és sebtében összeszedte a cuccait.
Az ajtóból még hátrafordult Lucasra, aki mintha szoborrá dermedt volna.
- Buona notte, szépségem. Szerencséd, hogy van csajod, aki kiszabadít - azzal kifordult a folyosóra és hatalmas hangzavarral bekúrta maga után az ajtót.
Odakint öltözött fel, vacogott, mire magára kapkodott mindent, és befűzte harmincnyolcas lila British Steel-jét.
Arra számított, hogy falnak esik a röhögéstől, de csak elszomorodott. Szomorúságán gondolkozott a lépcsőházban, a metrón hazafelé, a sötét utcákon a házukig sétálva, és otthon, puha ágyában álomra hajtva a fejét.

***

Hát egen. Seggfej volt, az már biztos. Tulajdonképpen nem ilyesmi bosszúra számított, de hát a kölyöknek úgy-ahogy igaza is volt, meg...
Hagyjuk ezt az unalmas kertelést, a picsába már, dögölne meg az összes ilyen... Dög! Keservesen nyögve próbált feljebb csúszni a sikamlós ágyneműn, de mint ahogy már azt a kezdetekben is sejtette, kudarcot vallott.
Egyáltalán nem azért égett a pofája, mert Dani megtalálta a latexcuccait... Sokkal inkább amiatt érezte magát végtelenül sértettnek, hogy... Így elbántak vele, na.
Erre még sosem volt példa.
Elkáromkodta magát, de jó hangosan és hosszan. Ugyan az erkélyajtó nem volt nyitva, de így is fossá fagyott; még be sem takarta!
Basszameg, miféle finomkodást vár ő ettől a leendő... Bérgyilkostól? Lebiggyesztett ajkakkal próbálta elérni a csomót, és kifejezetten örült annak, hogy egyedül van. El sem tudta képzelni milyen képet vágna a házvezető, ha meglátná ilyen formájában a jól nevelt, udvarias, humoros Lucas Terrance-t...
Szerencséd, hogy van csajod, aki kiszabadít.
Azanyádjóédesmindenségit, szaladt így át az agyán hirtelen, ahogy bevillant neki Angie meg a saját lóbaszó, valagarcú, állat képe, miközben... Nos nem éppen elhidegülten ölelkeznek, és smaciznak.
Minduntalan kicsúszott a kezéből a csillogó anyag. A pici szegecsek felszúrták bőrét, s hamarosan a sárga ágyneműre vörös virágokat festett a kiserkenő vér. Szadizmus elnapolva, gondolta magában a srác, miközben még mindig azzal küzdött, hogy valamilyen módon megkaparinthassa a kötél végét.
Semmire sem vágyott jobban, mint egy kiadós brunyálásra meg egy cigire. Csak hát ugye ezekhez mind kell a keze, amit ez a kölyök... Helyesbítek, pofátlanul szexi kölyök galád módon kikötözött.
- Az esze, na az vág - morogta kínkeservesen, mikor már hatszázadszorra csúszott ki a kezéből a szegecssor. Felordított, mikor a kis karmocskákhoz hasonló gúlák végigszánkáztak a tenyerén, s csak homályosan látta az óralapot.
Fél négy. Hát... Oké. Király.
És akkor sikerült. Amennyire csak tudta, kicsavarta a nyakát, hogy alaposabban megvizsgálja, milyen gubancolódással áll szemben.
Szinte hangosan kacagott fel a tengerészcsomó láttán. Ilyen felületes lenne...? Ez nevetséges. Dani, aki egy tengerészcsomóval látja el a baját...
Kissé elszégyellte magát, visszagondolva az előzményekre, de tulajdonképpen ő érezte magát sértettnek, s ami a legborzasztóbb volt az egészben, hogy a haragját pedig jogosnak ítélte.
Eszem faszom, hát az normális, ha az embert kikötözi egy kissrác, csak mert meglátja smárolni egy nővel, holott előtte elég erős és magától értetődő jeleket kapott az illetőtől...
- Ez nem a te napod, Lucas - dünnyögte megkönnyebbülten, mikor a kötél egy utolsó rántással megadta magát, s könnyen siklott le csuklójáról. Felszabadultan nyújtózkodott egyet, majd bevetette magát a mellékhelyiségbe.
Miután nagy nehezen felhúzta magára sötétkék mackónadrágját, kivánszorgott az erkélyre, s ráérősen a szájába lökött egy szál cigit.
Aztán még egyet.
Meg még egyet.
Meg még egyet.
- Bazmeg - morrant, mikor újabb bűzrúdért nyúlt. Hát igen, a szerelmi bánat megviseli az embert. Ettől a gondolattól olyan heves röhögőgörcs kerítette hatalmába, hogy a nagy vidámság közepette majdnem kiesett az erkélyről, így jobbnak látta bent folytatni a kacarászást.
A bejárati ajtót a biztonság kedvéért bezárta, majd leült a gépe elé - mivel az összes álmosság kiment a szeméből.
Sorra megnyitogatta a képeket, melyeket Elvira küldött neki e-mailben. Gombóc kúszott a torkába, olyan jó nagy. Kétségbeesetten szaladt az övtáskájához, s magában elrebegett egy imát, mikor megtalálta a teli cigisdobozt. Rágyújtott egy szálra, és tüntetően megnyitotta a fotosoppot. Azértis.