Könny-panasz
Bauer József 2006.09.25. 21:08
~*~
~*~
Sötét riasztó színeket álmodtam az anyaméhben…
Még meg sem szült szemed, de már Láttam a világ baljós színeit, Alaktalan formák nevettek rajtam, És okoztak fájdalmat nekem. Áttetsző testem maga a fájdalom… Anyám vagy és apám a sötét szavak És én lettem szíved színtelen vére, Melynek súlya átfesti arcod.
Szíved dobbanása félelmet keltett bennem…
Szíved sebeinek fájó mélységében Fogantam, és mindvégig reszkettem: Vadul dobogott, remegve, akadozva, Félelmetesen, és üteme véres sikoly volt . Féltem. De bölcsöm lett szemed Ezen a durva világon, melyen csak Addig élek, míg le nem töröl kezed Lágy selyemérintése
A halálom. ~*~
|